Elsöpri a józan eszem és nem nyugszik amíg valaki meg nem magyarázza mi a helyzet. Ennyire még semmit nem bántam meg így mint most. Hogy hülye voltam e? Nagyon. És hogy beadom a derekam és én futok utána? Soha.
- És elhívott valaki már a bálba? Elvégre pom-pom lány vagy már hat tucat nemet kellett volna mondanod. Vagy csak nem Luke-al jössz?- faggatott Stacy.
- Nem. Egyedül megyek. - vontam meg a vállam afféle nem érdekel stílusban.
- Ne már majd kerítek neked valaki. De mi van Luke-al? - gondolkozott el.
- Nem kell köszi. Semmi. Mi lenne vele? - nevettem fel szomorúan.
- Mostanában keveset látlak együtt benneteket. Pedig cukik letettek volna egy pár ként. - mosolygott rám.
- Köszi, de nem. - motyogtam a cipőm orrát nézve. Szerencsére észre vette hogy nem akarok róla beszélni így hanyagolta a témát.
*******************
- Szia - lépett hozzám Luke amin nagyon meglepődtem hiszen tegnap jó formán elküldött melegebb éghajlatokra.
- Szia? Mármint én szia? - igen a beszédemen is látszik hogy meg vagyok lepődve.
- Aham - nézett rám furán. - nálam maradt a kémia cuccod.
- Nem is adtam kölcsön - vettem el a felém nyújtott tankönyvet és füzetet.
- Elvettem. Gondoltam úgyse fog hiányozni. - vigyorgott kisfiúsan.
- Óóóó már értem. Szóval csak gondolsz valamire és csak úgy elveszed. - nevettem el magam kínosan.
- Nem mindent - kacsintott rám és elsétált. Én pedig csak álltam egy helybe és még pislogni is elfelejtettem.
Ezt nem hiszem el. Még mindig nagy hatással van rám. Pedig egész reggel azt gyakoroltam hogy hogyan tudom figyelmen kívül hagyni. Úgy tűnik nem sikerült. A francba. Miért csinálja ezt velem. Szerencsére nem tudtam többet agyalni rajta, rajtam, rajtunk, mert becsöngettek. A tanár pont becsukta előttem az ajtót én pedig elmormoltam egy cifra káromkodást.
- Jó napot! Bocsánat a késésért csak ettem. - mentegetőztem amikor beléptem a terembe.
- Jó napot! Semmi baj üljön le gyorsan. - biccentettem és elindultam az utolsó padba Luke mögé.
- Aha, ettél. Fogadni mernék hogy ott álltál ledermedve. - suttogta hátra.
- Csak szeretnéd - hazudtam és idegesen beletúrtam a hajamba.
- Túl jól ismerlek Kyliem. Ne is akarj hazudni. - itt megint megdöbbentem. Ma már másodszorra. És nem is azon hogy hogy túl jól ismer. Khm állítása szerint. Hanem azon hogy Klyiem-nak hívott. Na jó, mindegy nem tudok rajta kiigazodni.
- Szeretnél ismerni Lukeym - kacsintottam rá. Kicsit fura fejet vágott de aztán egy vállrándítással elintézte. Szerencsére rajz óra volt és nem akarom magam fényezni de nagyon jól rajzolok. Miután kicsengettek össze pakoltam és indulni készültem. De természetesen Hemmo meg állított.
- Megvársz? - visította utánam.
- Meg csak siess - forgattam meg unottan a szemeim.
- Itt vagyok - tornyosult felém (igen, kábé 2 fejjel magasabb nálam.) és vigyorgott. De valami nagyon eszelősen. Kezdett megijeszteni.
- Miért vigyorogsz? - hőköltem hátra.
- Mert jó kedvem van. Megbízol bennem Kyliem? - kérdezte.
- Nem - feleltem egyszerűen, mire nyögött egyet majd így szólt:
- Akkor most az egyszer. Kérlek. Gyere el velem valahova. - elbizonytalanodtam. Meg kell bíznom benne.
Tizenhat percen belül elértünk egy gyönyörű házhoz. Szerintem ez Sydney egyik legszebb háza.
- Akkor jössz? - húzott a kapu felé Hemmo, mikor látta, hogy tétlenkedem.
- Ühüm. - hümmögtem és beléptem a kapun. - ez a ti házatok?
- Igen, de ne ijedj meg max anyu van itthon de ő nagyon kedves.Kérlek tegezd, nem szereti ha magázzák. És amúgy is nem hozzá jöttél. Csak megmutatok valamit, ha nem tetszik elmehetsz. Egyszer említetted, hogy zongorázol és gitározol. Igaz? - ez a két erősségem amivel nem szoktam dicsekedni. Kiskoromban anyáék beírattak zongorázni de én inkább gitározni szerettem volna. Így aztán mind a két hangszeren tudok játszani.
- Aha. - bólogattam és kinyitotta előttem a bejárati ajtót amiből friss palacsinta szag hömpölygött ki.
- Sziasztok! Megjöttünk! - kiáltotta el magát Luke. - Nem kell levenned ám a cipőd.
- De én nem szeretek házban cipőben lenni - suttogtam és kis híján letéptem Lukeról a pólóját mert benne kapaszkodtam meg mert majdnem elestem.
- Sziasztok! - jött ki az egyik helységből feltehetőleg Hemmo anyukája.
- Csóó... Szia. Kylie vagyok - mutatkoztam be.
- Szia! Ááá Kylie. Hemmoka nagyon sokat mesélt már rólad. Én Liz vagyok - nyomott két puszit az arcomra.
- Hmm tényleg? - pillantottam a fülig vörös fiúra.
- Anyaa - csitította Lizt.
- Ember, te vagy az? Hoztad a csajod??? - hallottam fentről. vagy lentről egy hangot. A következő pillanatban belépett az előszobába egy zöld hajú tag gondolom Michael- Csááá
- Hali Mikey - intett kelletlenül az ember. - Ő itt Kylie.
- Helló - mosolyogtam rá.
- Csasztok' - jött oda hozzánk feltehetőleg Ash és Cal.
- Sziasztok - köszöntem nekik is.
- Szóval Ő itt Kylie? Nagyon tetszetős - mért végig Mike.
- Gyertek gyerekek, egyetek palacsintát! - invitált be minket az étkezőbe még mielőtt Luke reagálhatott volna a barátja megjegyzésére.
Miután befaltuk a palacsintákat és lemostuk a falat (Mikey és Calum kaja csatáztak) lementünk a garázsba. Amikor közölték velem a fiúk hogy irány a garázs azt hittem hogy kocsit szerelünk vagy valami ilyesmi. De nem, a helység úgy nézett ki mint egy nappali. Ülőgarnitúrával, három mikrofonnal, egy tucat gitárral és egy dobbal ja és persze egy szintetizátorral és még csomó-csomó holmival volt igényesen berendezve.
- WoW - ámultam el.
- Ez itt a mi kis fiú szobánk. Hangszigetelve szóval ne is próbálj sikítozni nem fogja hallani senki - kacagott fel Cal.
- Akkor zenéltek? - néztem rájuk bociszemekkel.
- Aha szoktunk - mosolygott rám kedvesen Ash. Öhhm szerintem félre értette.
- Mármint most. - fogalmaztam át magam.
A fiúk iszonyú jól zenélnek. Van is sok nagyon jól hangszerelt saját zenéjük.
És itt az új rész!
Shippelitek Kuke-t? Lyliet-t?
Xx, Nóri
