Ha egy olyan fajta lány mint én össze jön egy olyan fajta fiúval mint Luke az lesz a tökéletes kapcsolat. De tényleg Luke-kal imádjuk egymást. Emlékszek arra amikor legelőször találkoztunk. Kis híján megölt. Na jó ez azért túlzás, de akkor is. És arra is emlékszek amikor először megcsókolt, vagy amikor hagytam elmenni. Mindenre emlékszek ami vele kapcsolatos.
Sok minden történt azóta amióta eltörött a lábam. A 5 seconds of summer nevű bandára felfigyelt egy lemezkiadó. Mondanom se kell hogy mi volt a reakcióm. Luke szerint ha kapok egy koalát akkor se visítok annyira mint akkor. Leírhatatlanul boldog voltam, arról nem is beszélve amikor Hemmo oda adta az első jegyet az első fellépésükre.
- Jézusooom! Köszönöm! Olyan boldog vagyok! - borultam bele a nyakába és mélyen beszippantottam vanília illatát.
- Örülök. - lehelt csókot ajkaimra.
A fellépésen nem voltunk sokan, de mindenki élvezte azt amit a fiúk csináltak. Ők szívből zenéltek. Még mindig képtelen vagyok felfogni, hogy mi történt velük. Feldolgozásokat töltöttek fel You Tube-ra. A teljes sikert végül akkor érték el amikor, Louis Tomlinson megosztotta az egyik You Tube-ra feltöltött videójukat hozzá írva azt hogy már egy ideje 5 seconds of summer fan. Pár hónapra rá kiadták az első kis lemezüket. És ez még nem minden: A One direction-nel mentek idén turnézni. Gondolhatjátok, hogy mennyire sírtam az örömtől amikor közölték velem.
5 hónapja mentek el, azóta nem láttam őket. Hemmings már nagyon hiányzik. Januári hónapot írunk és már minden végzős-köztük én is- a felvételire koncentrálunk. Egy hónapja karácsony környékén átjött hozzánk anya nővére Kate nénikém- aki a juilliard-ban (szerk. /on) dolgozik igazgató helyettesként- és meghallott zongorázni.
- Azta Kylie, gyönyörűen zongorázol. Ha még egy kicsit többet gyakorolsz még akár a Juilliard-ba is be kerülhetsz- dicsért meg. Azóta ezen rágódom. Vajon képes lennék bekerülni? Eltudnék helyezkedni a zongorával? Megtudnék élni? Akarom én ezt egyáltalán?
Végül elmentem a felvételire. De persze utolsónak jelöltem meg.
Végre haza értem a suliból és fáradtan dőltem bele az ágyba. Mostanában anya és apa is sokat dolgoznak, így sokat vagyok itthon egyedül. Felnyitottam a Macbook-om tetejét és videóhívást indítottam Hemmohoz.
- Szia - vigyorogtam bele a kamerába. Ő is intett, nagyon fáradtnak nézett ki. - Tudunk beszélni?
- Igen, igen. Csak álmos vagyok. De rád mindig van időm- kacsintott rám, amitől pír szökött az arcomra.
- Figyelj ha tényleg ennyire fáradt vagy nyugodtan menj aludni. - mosolyogtam rá biztatóan.
- Oké. Te pedig tanulj! - vigyorgott majd puszit küldött. Szeretlek Kyliem. Vigyázz magadra.
- Szeretlek Hemmo. - én is küldtem egy puszit és elsötétült a képernyő.
A testemet valami fura érzés járta át, talán szomorúság vagy esetleg csalódottság.
Hiányzik. Iszonyúan. De ezt nem közölhetem vele, mivel ha közölöm vele akkor lelkiismeret furdalása lesz,és én azt nem akarom.
Sóhajtottam egy nagyot és elővettem az érettségitételeket. Jegyzeteltem magoltam de egyszerűen,nem fogott az agyam. Hogy miért.... khm kiért? Luke Hemmings miatt.
Hey embik! (:
Itt van egy gyenge, hatalmas időugrásos rész. :/
A kövi résztől kezdenek pörögni az események, és hamarosan jön az epilógus is. ^-^
Nórixx
