Hihetetlenül gyorsan eltelt az a pár nap ami a bálig volt. Ma csak az első négy órát túl élnem a suliba valahogy aztán mehetek haza. Senki nem kérdezte meg hogy akarok e vele menni a bálba, de ez így volt rendjén. Engem sose hívott senki. De nem is szoktam járni. Hülyeségnek tartottam mindig is és most is annak tartom. Az utolsó órán ültem (az előttem ülő Luke szórakoztatott azzal hogy, leköp a rágójával ha nem bocsátok meg neki) amikor az igazgatóhelyettes lépett be a terembe.
- Gyerekek van egy kis gond. Az együttes akit hívtunk nem tud eljönni. Van aki tud zenélni? Vagy esetleg van bandája? - kérdezte vörösen.
- Luke-nak van egy frankó bandája - bukott ki belőlem.
- Kösz - morogta hátra az előbb említett személy.
- Nagyszerű, akkor ma este gondolom nincs programotok. Akkor probléma megoldva! Egy órával a kezdés előtt bejöhettek próbálni! - csapta össze a diri helyettes a kezét és elment.
- Most haragszol rám? - kérdeztem a legrosszabb válaszra is felkészülve.
- Nem, de nagyon nem akartam fellépni ezen a szaron. - vonta meg a vállát majd elsétált.
Hát ezt megint elcsesztem.
**********
- Na gyere kenyek fel rád egy kis sminket. - húzott bele a a székbe Stacy. Már itt van két órája de csak arra volt ideje, hogy kifestette a körmeinket és becsavarta a hajunkat. Le alapozta az arcomat és arany szemhéj púderrel beszínezte a szemem. Húzott egy tusvonalat, majd befejezésként kirúzsozta rózsaszínnel a számat.
- Tévézz vagy tumblr-özz amíg én is megcsinálom az én sminkem.- adta ki a parancsot én pedig engedelmesen kinyitottam a Macbook-om fedelét és beléptem az előbb említett oldalamra ahol 1k-nál több követővel büszkélkedhettem végzett a sminkjével végre belebújhattunk ruháinkba. Amikor belenéztem a tükörbe elégedett voltam a látvánnyal. Amúgy egyenes, hamvas szőke hajam laza hullámokban omlott a vállamra, és pár tincs egy fekete masnis csattal hátra volt csatolva. A smink és a ruha gyönyörűek voltak. Tökéletesen passzoltak egymáshoz a színek. Stacy pedig úgy nézett ki mint egy Barbie. Hatalmas földig érő pink habos-babos ruháját viselte, barna haja ellentétben velem, neki egyenesre volt vasalva, és ráadásként egy koronát tett a fejére. Bár azt mondta, úgyis ő lesz a bálkirálynő. Nem, nem nagyképű. Ő?! Dehogy... Mielőtt elindultunk anyáék csináltak pár képet, majd apa elfuvarozott minket a suliig. Oda érve rengeteg diák özönlött befele az ajtón. A épületbe egyedül léptem be, mert a barátnőm a partnerét vadászta a tömegben.Végre bejutottam a torna terembe ami gyönyörűen volt fel díszítve. A terem végében egy színpad volt felállítva amin ma este Luke-ék fognak zenélni. A gyomrom hirtelen felugrott a torkomba mert megláttam a 5 Seconds Of Summer nevű együttest akik ma nem tini fiúk, hanem profi zenészek lesznek. Hemmo iszonyú jól nézett ki öltönybe na és a hozzá társuló gitár. Nem lehetett nem rá nézni. A következő percben a diri lépett fel a színpadra és köszöntött mindenkit, aztán felkonferálta a srácokat.
- Helló mindenki! Mi vagyunk a 5 Seconds Of Summer és fogadjátok szeretettel a dalainkat és nem a mi dalainkat. És akkor csapjunk a húrok közé- indított Luke és felcsendült Green Day-től az American Idiot cimű szám.Imádtam ezt, kiskorom óta a kedvencem volt. Körül belül fél óra telhetett el a kezdés óta amikor a fiúk leálltak és Luke megint bele szólt a mikrofonba.
- A következő dalt egy számomra fontos lánynak küldeném, aki tudja most hogy rá gondolok - pásztászta végi a szemével a tömeget és tekintete megállapodott rajtam. - Ezt a számot neki írtam. És kérlek, gyere a fellépés után a színpadhoz. - nézett a szemebe mire bólintottam. Páran felém pillantottak és irigyen néztek rám. - Szóval következzen az Everythink I didn't say.
A szívem a torkomba dobogott és azt hittem elájulok. Felcsendültek az első akkordok.
Wait, don't tell me, heaven is a place on earth
I wish I could rewind all the times that I didn't
Show you what you're really worth
(what you're really worth)
