Bastard soul

2.

Azután a nap után nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy egész eddigi életemben egy városban mászkáltam egy ilyen sráccal és még sosem láttam. Persze lehet, hogy csak nemrég költöztek ide. Vagy költözött. Nem tudok róla semmit azon kívül, hogy Dávidnak hívják és hogy hol lakik. Mondjuk nem mintha tudnom kéne. Végülis, ki ő nekem? Senki. Csak az egyetlen személy akit nem tudok kiverni a fejemből napok óta. Miért nem hagy nyugodni ez a dolog? Mások már biztos el sétáltak volna egy ilyen kis semmiség mellett, de Ádámnak persze hogy ilyenkor is ezen jár az esze hétfő reggelis mikor már ki kelhetne az ágyból, de neem, Ádám lusta.  Ma nem ér rá senki én meg szétunom a fejem és komolyan ötletem sincs hogyan üthetném el az időt. Amikor suliba kellett menni bezzeg tudtam volna mit csinálni, de most csak fekszek itt és nézem a plafont. Talán elmehetnék megint arra hátha...

      - Jó reggelt! - rontott be anya egy tálcával a kezében ami tele volt pakolva kajával és szakította félbe az agonizálásomat. -

      - Neked is. De legközelebb légyszi kopogj mert majdnem leestem az ágyról úgy jöttél be. 

      - Hát, bocsi, de már jó lenne ha kimásznál az ágyból mert lassan dél. - mutatott az órámra ami az ágyam melletti kis szekrényen csörgött nekem még anno reggel mikor még kelnem kellett. -

      - Nem gond. De kinek hoztál ennyi kaját? Tudod hogy én ennek a felét is alig eszem meg..

      - Igen, tudom de hátha most többet fogsz mert olyan vékony vagy, hogy... 

      - Sportos alkatom van, oké? -vettem el a kezéből a tálcát.-

      - Igen, az volt amíg jártál edzésre. 

      - Anya.. most is járok. - mondtam szemöldökömet összehúzva. - Csak a multhéten nem voltam.

2 éve kezdtem a táncolást. Hip-hop-ra járok.Sokat versenyzek és a csoport társaimmal akikkel együtt megyünk mindig 1-2-3 helyezést érünk el. Nagy álmom, hogy egyszer én is tánctanár legyek és ezért az álmomért küzdök is és hogy a többi kitőzött célomat elérjem. Sok munkát fektettem bele, hogy jó táncos legyek tehát remélem több is lehetek annál mint most ami vagyok ilyen téren. 

      - Aztán ezen a héten sem mész meg azután sem. - mondta az ajtóm kiléncsét fogva -

      - Ja, persze mert én olyan vagyok, ugye? 

      - Ki tudja.

      - Én tudom, hogy nem vagyok olyan. De most ki mennél kérlek? - mordultam fel-

Miután megettem a tálcán lévő kajának a negyedét a macskám Picurka ugrott fel az ágyra és dorombolva bújt hozzám. Mikor megszületett elég kicsi volt ezért lett Picurka. Ma meg már egy nagy rossz cica. Folyton lopkod mindent és olyannal játszik amivel nem kellene. Dehát azért még is csak az enyém. És én pedig nagyon szeretem őt is és Síbát is. Síba egy gyönyörű fekete perzsa. És hát Picurkával ellentétben ő nyugodt és úgy viselkedik mint egy hercegnő. Igen.Ő az én hercegnőm. Egy félórával később feltápászkodtam az ágyból,  és felöltöztem. Még mindig azon gondolkoztam, hogy vajon el menjek-e arra. Mert végülis csak egy utcával lakott arrébb mint én. Nem sok gondolkodás után felkaptam a deszkámat és elindultam arra. Mikor elértem Dávid házához megtorpantam. Hirtelen elkezdett dobogni a szívem és ez tartott vissza attól, hogy a kis piros csengőt megnyomjam a kapujuk ajtaja mellett. Nem tétováztam tovább, becsengettem. Körülbelül két percet vártam de még mindig nem volt semmi válasz. Kissé csalódottan de megkönyebbűlve elindultam a járdán a deszkámmal és akkor megláttam az utca végén befordulni őt. Egy csöppet megijedtem de nem fordultam vissza és nem is álltam meg. Csak haladtam felé és mikor közelebb értünk integettem neki amit ő sem hagyott viszonzás nélkül. Megálltam és az egyik lábam a deszkára rakva vártam, hogy közelebb érjen. Még mindíg jól nézett ki. Talán egy kicsit irígykedtem rá.

       - Szia Dávid. - nevettem el magam és nyujtottam a kezem -

      -  Sziaa ... - kapta el és rázta meg a kezem miközben kérdően pislogott--

      - Ádi. - mosolyodtam el-

      - Áh, Ádi. De te honnan tudod a nevem? - kérdezte meglepődötten-

      - Tegnap elhagytad a lakcímkártyád és láttam a neved. Bedobtam a póstaládába, remélem megtaláltad azóta.

      - Szóval te voltál. Hát, mindenesetre nagyon hálás vagyok érte. Jövök neked egyel. 

      - Nem muszáj. - mondtam zavaromban -

      - Nem muszájból. Emígy mi járatban erre?

      - Hát tudod.. - éreztem ahogy arcom elönti a forródág és szinte biztos voltam benne hogy elvörösödtem - .. gondoltam hátha lenne kedved velem lógni vagy valami. Persze csak ha ráérsz.

      - Persze! Mások is el hívtak de épp onnan jövök. Teljesen átnéztek rajtam és szerintem azt sem vették észre hogy el jöttem. - mondta egy kissé csalódott mosoly kíséretével -

      - Nos, ha velem lógsz nem kell ettől félned. -nevettem el magam mire ő is el mosolyodott-

      - Kössz - boxolt bele a vállamba-

      - Alap.     

       - Deszkázol? - kérdezte a deszkámra mutatva -

       - Aha, de még nem vagyok profi. Nem igazán tudok trükközni. Csak megyegetek vele. - jelentettem ki zavaromban - 

      - Az is valami. Elmegyünk valamerre?

      - Persze.

Ez után felkaptam a deszkám és elsétáltunk a közeli parkba majd egy padon megpihenve beszélgettünk. Rengeteg közös témát találtunk és el mondta hogy nemrég költözött ide. Egy idős velem és egyedül él. Sajnos nem az én sulimba iratkozott be de nem is baj, hiszen lehet megunnánk egymást. Elmentünk egy gyors kajáldába azután pedig tanítgattam deszkázni kissebb nagyobb sikerekkel. Már egészen ránksötétedett mikor elindultunk haza felé. Természetesen együtt mentünk és a kapujukban telefonszámot cseréltünk. Mondtam neki, hogy bármikor hívhat ha baj van vagy csak kedve támad együtt lógni. Mikor haza értem ledobtam magam az ágyra és azon gondolkoztam, hogy vajon fent van-e facebookon. Mikor bejelenkeztem láttam, hogy valaki ismerősnek jelölt. Mikor megnéztem nagy meglepetésemre ő volt az. Gyorsan vissza is jelöltem és kimentem a cicáknak adni kaját. Mikor visszaértem egy üzenetet kaptam. Gyorsan meglestem ki írt. Ő volt az. A szivem hirtelen gyorsabban vert és egyből reagáltam is az üzenetére.

         Dávid: Sziaa.^^

         Én: Szia. Épp le akartam csekkolni, hogy fent vagy-e facebookon.

         Dávid: Úgy tűnik meg előztelek. 

         Én: Yas.

         Dávid:Holnap ráérsz?

         Én: Persze miért?

         Dávid: Csak arra gondoltam találkozhatnánk. Úgy se lesz semmi dolgom és nincs kedvem a felszines emberekkel lógni, akik csak azért hívnak el, hogy legyek. 

          Én: Rendben. Ráérek. Nekem sem lesz semmi dolgom.

          Dávid: Szuper! Neked mikor lenne jó?

          Én: Bármikor. :D

          Dávid: Délután 2? 

          Én: Megbeszéltük. Akkor menjek eléd?

          Dávid: Aha.

           Én: Akkor megyek.

Egészen addig beszélgettünk amíg el nem aludtunk. Bőven akadt kibeszélni való téma és örültem, hogy új barátra leltem. Nagyon vártam már a másnapot és reméltem, hogy megint el leszünk. Nagyon aranyos srác és remélem sokáig jóba leszünk. Végre egy barát akit nem csak akkor érdeklek ha nincs más. Esküszöm az összes haverom szarik rám és még csak azt sem kérdezik meg, hogy hogy érzem magam. Jól esett, hogy Dávid érdeklődött utánam és mivel nagyon aranyos srác nem bántam meg, hogy akkor aznap nem figyeltem oda.