Bastard soul

12.

Életem legszebb napja óta nagyjábol egy hét telt el. Minden nap átmegyünk egymáshoz, de még bizonytalanok vagyunk ezzel a dologgal kapcsolatban, főleg én, mert az egy dolog, hogy ő meleg és több fiúval volt már, de én még sosem voltam szerelmes fiúba. Szóval ez az egész még új nekem. De azért örülök neki, hogy Dávid türelmes és semmit nem erőltet. Még nem vállaltuk fel a dolgot, de majd, ha komolyabbra fordul a kapcsolatunk akkor anyának is el mondom, hogy mi van. Mondjuk most is el mondhatnám, végül is, benne bízok a legjobban. De akkor is félek mit szólna.. nem akarom, hogy csalódjon vagy valami hasonló, viszont el titkolni sem akarom ezt az egészet, főleg nem előle. Ma 18.-a van. Csütörtök reggel 11:13. Hamarosan vége a nyárnak, de Dáviddal ma is megbeszéltem, hogy átmegyek hozzá. Elméletileg úgy volt, hogy ma ő jön, de mivel ma jönnek anya ismerősei nem igazán tudnánk Dáviddal elvonulni amiből meg az következne, hogy kényelmetlenül éreznénk magunkat a társaságban, mert még egy az ugye, hogy nem vállaljuk fel a köztünk lévő dolgot, kettő, pedig, hogy rengeteg ember előítéletes ezért előfordulhat, hogy nem tudnák elfogadni, hogy egy fiúval vagyok. És akkor ebből jönne az, hogy anyát szólnák le érte az emberek, azt pedig nem akarom, hogy bántsák miattam. Viszont az ellen sem tehetek, hogy egy fiúhoz vonzódom. Ez így jött ki. Ez van. Nem fogom ez ellen küzdeni. Nem is tudnék, nem is akarok. Szeretem Dávidot és nem fogok menekülni az érzéseim elől. Délre beszéltük meg a találkozót szóval még volt időm összekészülni.

11:55-kor indultam el végül és pár perc múlva már Dávid házának a kapu ajtajában toporogtam. Amint meghallottam a bejárati ajtó nyitódását és csukódását boldogság öntött el és ahogy megláttuk egymást ő egyből a nyakamba ugrott. Beljebb léptünk a kapu ajtón és azt becsukva magunk mögött egy gyengéd csókot leheltem ajkaira, amit ő habozás nélkül viszonzott. Beljebb léptünk a lakása és hát elég nagy meglepetéssel fogadott Dávid, ugyanis nem egyedül voltunk. Az a kisebb társaság egy része beszélgetett a nappaliban, akikkel korában összefutottam mikor bevásárolni mentem és megpillantottam Dávidot. Mindannyian rám szegezték a tekintetüket, de egyikőjükről sem az jött le, hogy legszívesebben kivágnának az ablakon. A múltkorival teljesen ellentéten mosolyogva fogadtak. Az egyik fiú a maga mellett lévő helyre mutatva jelezte, üljek le. Én szó nélkül megtettem, bár kicsit tartottam tőlük a múltkori végett. Ahogy leültem, ő felállt és levette a kardigánját. Magas volt, kétoldalt felnyírt középen pedig hosszabb, hátrazselézett szőke haja, kicsit sötétebb zöld szeme és hatalmas szempillái voltak. Egy fekete felső volt rajta és egy sötétkék farmer aminek a két térde szakadt volt. Határozott fiúnak tűnt. 

      - Nyugi már.. nem harapok. -bökött oldalba lazán- .. csak ha muszáj. De akkor nagyot. 

Pfuu.. hát most aztán vicces voltál, bár nem tudom ezt minek szántad de elég béna volt. 

      - Bíbor vagyok. - nyújtotta oda kezét kedves mosollyal az arcán, a velem szembe ülő fekete  hosszú hajú copfos csillogó barna szemű lány, megtörve a kínos csendet.- ..a melletted ülő szőkeség meg Ábel. 

      - Én meg nem számítottam ennyi emberre.. -húztam el a szám mire a többiek csak kuncogni kezdtek. - .. egyébként Ádám vagyok, ha Dávid még nem mesélt volna rólam. 

      - Be sem áll a szája. Ádi így Ádi úgy, de arról egy szót sem szólt, hogy át hív. - mesélte mosolyogva a  Bíbor mellett ülő fekete hátközépig érő zöld szemű vézna lány. - egyébként Letícia vagyok. 

Egy ideig el beszélgettünk. Idő közben Dávid is csatlakozott a beszélgetéshez. Az ölemben ülve hallgatta ahogy a két lány ilyen meg olyan bénázásukat meséli el. Nagyjából egy 20 perce beszélgettünk, mikor egy szőke hosszú hajú kék szemű srác lépett be az ajtón. Dávid egyből kiugrott az ölemből és a fiú nyakába ugrott. Enyhe féltékenység kapott el, de igazából időm se volt felfogni olyan gyorsan történtek a dolgot.