Bastard soul

6.

Délután kettőre beszéltem meg a következő találkozót Dáviddal. Persze már reggel 8-kor felkeltem és hiába akartam még pár órát aludni nem bírtam. Azon járt az agyam, hogy mikor lesz már délután kettő. Meglepően izgatott voltam, hogy újra láthatom, pedig csak a hétvégén nem találkoztunk. A párnámat szorongatva forgolódtam mire rávettem magam, hogy feltápászkodjak. Egyből ránéztem a mobilomra, hogy hátha írt azóta. De semmi. A cicák is aludtak még összebújva a helyükön. Lementem a konyhába kávézni és elszívtam egy cigit az udvaron. Anya már elment hajnalban dolgozni. Nem tudtam mit kezdeni magammal ígyhát ráírtam Dávidra.

08:33

Jó reggelt. ^^
Gondolom még alszól, de azért gondoltam írok.
Én már nem tudok aludni. ><
Ehh.

Kb. 20 perc múlva pittyent is a mobilom. Gyorsan fel is kaptam, hogy meg nézzem ki írt. Dávid volt az. Nem tudom miért, de elmosolyodtam.

08:54

Jó reggelt. x3 
Én sem bírok már aludni. qwq
Annyira unatkozok.

Uuu. Végre. *~*
Én is. ._. 
Lehetne már kettő óra.

Uhu.
Nem találkozhatnánk hamarabb? >~< 
Nem fogok birni még 5 órát. Megdöglök.

De persze.:3 
Épp kérdezni akartam. Úgy sem tudok semmit csinálni. v-v

Akkor egy óra múlva?:o

Nekem tökéletes. x3
Csak akkor most összekészülök meg minden.

Okika. Én is addig embert faragok magamból. xd

Rendben. xd Akkor egy óra múlva a parkban?

Uhm.. Nem jönnél el inkább hozzám?
Úgy is csak ketten lennénk.^^

Nekem jó.^^ Akkor egy óra múlva ott leszek.
Majd írok ha elindúltam.

El is mentem gyorsan lezuhanyozni és hajat mosni. Megtörölköztem és magamra kaptam egy fekete pólót és egy fekete nadrágot. Igen 30 fokba ez a legideálisabb öltözék. Dehát úgy is csak hozzá megyek, nála meg biztos van légkondi vagy valami.  Megszárítottam a hajam és megállapítottam hogy jól áll nekem a szőke. Csak már kezd lenőni és az csúnya. Nem tudtam mit kezdjek vele, mert a szemembe lógott elől. Ahhoz hogy hátrakössem azt a részt még nem elég hosszú, ha pedig hátra csatolom hülyén néz ki. Esküszöm rosszabb vagyok mint egy csaj. Végül úgy döntöttem a kalap úgy is lefogja és még jól is néz ki. Viszek magammal csatot, hogy majd ha le veszem ne lógjon a szemembe, vagy nem tudom. Nem akarok szarul kinézni előtte. De.. mondjuk miért ne nézhetnék ki szarul előtte? Csak haverok vagyunk..nem? Ahj. Na jó. Inkább haladok.
Befújtam magam a dezodorommal és ráírtam Dávidra, hogy elindúltam. Elraktam a mobilom és a hátamra kaptam a táskám. 10 perc múlva már ott is voltam. Mikor Dávid kinyitotta a kaput úgy öleltük meg egymást, mintha fél év telt volna el. Annyira jó volt magamhoz szorítani és érezni az illatát. Úgy sétáltam be a lakásába mintha ott laknék. Filmeztünk, zenéztünk, képeket csináltunk, kajáltunk és megpróbáltunk palacsintát sütni. Hát mindenhogy kinézett a végére csak palacsinta nem lett. De nem zavart ez minket. Tejszinhabot nyomtunk a tetejére, megszortuk tortadísszel és villával megeszegettük. Ezután megtudtam, hogy Dávid szinte semmit nem eszik meg mert válogatós, de van amire csak ránéz és eldönti hogy nem szereti. Arra gondoltam, hogy akkor meglepem. Elrángattam magammal bevásárolni. Mindenféle gyümölcsből vettem egy kicsit és édességből sem szenvedtünk hiányt. Néhány mirelit kaját is beraktam a kosarunkba. Mikor visszaértünk előkészítettem neki a gurulós asztalán tányérokban, de ő mindezt csak hallhatta ugyanis bekötöttem a szemét egy fekete kendővel. Mindenfélét megetettem vele. A legtöbb dolog ami ízlett neki gyümölcs volt. Kis falatokat adtam a szájába és a végén el mondtam neki mi micsoda. Közben többször megakadt a szemem a száján. Úgy éreztem muszáj megérintenem, de nem tehettem. Annyira.. vonzódtam hozzá. Mint testileg és mint lelkileg. Akkor ott nem gondoltam arra, hogy ez nem normális. Teljesen belefeledkeztem a dologba. Miután elfogytak a kostolásra váró finomságok ledőltünk az ágyra és csak bámultuk a plafont miközben zenét hallgattunk. 

        - Tele vagyok. - szólalt meg kezét a hasára rakva-

       - Még jó, hogy nem vettem semmiből többet ennél. Majd legközelebb folytatjuk. Sokmindent nem kóstoltál még meg.

       - Jah. - mondta egy huncut mosollyal az arcán-

       - Mi volt ez a mosoly? - néztem rá-

      - Mi? Én nem is..

      - De, láttam - mondtam kicsit cukkolva Dávidot.-

      - Jajj hagyj máár. - vágott hozzám egy párnát -

Jól éreztem magam vele. Minnél közelebb akartam érezni magamhoz. Sosem voltak ennyire erős érzéseim egy barát iránt. Soha nem ragaszkodtam még így senkihez. Elaludt mellettem. Sütött kint a nap, de idebent kellemes idő volt. A nap Dávid arcára világított. A bőre hibátlan volt. Meg akartam érinteni. Közelebb húzódtam hozzá és a kezén, a hasán és a mellkasán keresztűl símítottam végig a kezem, azt remélve, hogy nem ébred fel. Megfogtam az állát és az ujjam végig húztam a száján. Nem volt elég, úgy éreztem többet akarok ennél. Közelebb hajoltam hozzá és a nyakához érintettem ajkaim, majd óvatosan megpusziltam ő pedig felsóhajtva mozdúlt meg. Elkaptam a fejem és ledőltem az ágyra. Nem értettem mi van velem. Mi ez az érzés? Miért ilyen erős? Nem bírok magammal. Annyira.. ahj.
Hasra fordúltam az ágyon és a kezemen feküdve elaludtam. Megnyugtatott a közelsége.
Egy órával később Dávid a hátamon ülve ugrált, hogy keljek már fel. Nyújtóztam egyet és megdörgöltem a szemeim.

      - Ébren vagyook. 

      - Jól aludtál, te álomszuszék? - súgta a fülembe miután a hátamra dőlt-

Kirázott a hideg. Annyira jó érzés volt. Vágytam rá, hogy magamhoz szorítsam és hogy ő magához szorítson. Leszállt rólam, de ahogy a hátamra fordúltam vissza is ült. Nem szólt semmit csak  hasamra tette a kezét és pajkosan mosolygott. Talán nem kellett volna. A kezem felcsúszott a combján majd az oldalán és vissza. Ő elvörösödve félrenézett. Felültem és ő az ölembe került. A derekánál fogva közelebb húztam. A testünk összesímúlva remegett egyszerre. Megfogtam a tarkóját és a hüvelykujjammal az arcát simogatva hajoltam közel hozzá. Dávid mocorogva becsukta a szemét és kicsit visszahúzta a fejét miközben megfogta a csuklómat. Lehunytam a szemem és az ajkaim éppen az övéihez értek. Nem sok hiányzott hogy megcsókoljam. Dávid közelebb hajolt de én hátrahúztam a fejem és elengedtem. Felálltam és leraktam Dávidot. 

        - Nem, ezt nem. Mit csinálunk? Ezt nem lehet. Én..  Nekem most mennem kell. Sajnálom.

Úgy éreztem el kell tünnöm onnan. Felkaptam a táskám és kirohantam Dávidot otthagyva aki egy szót sem tudott szólni. Elvettem a kulcsot az asztalról és kimentem a kapun majd bedobtam a póstaládán. Mi a francot csináltam?  És miért? 
Haza mentem és a szobámba érve magamra csaptam az ajtót. Ledobtam a táskám és az ajtóm elé ültem a földre. Nem értettem miért tettem azt amit. Odajött Picurka és dorombolva bújt hozzám. Az ölembe vettem és azon agyaltam, hogy Dávid vajon miért hagyta magát és miért nem utasított vissza? Én teljesen biztos vagyok benne, hogy a lányokat szeretem. Sosem volt még, hogy fiúhoz vonzódtam volna. Nem lehetek belé szerelmes. Biztos van erre is valami magyarázat. Annyira össze vagyok zavarodva. Most mégis mit csináljak? Ezután nemhiszem, hogy képes leszek Dávid szemébe nézni. Annyira szégyellem magam.

Az elkövetkező pár napban nem is beszéltünk. Nem tudtam mit mondjak neki. Hiányzott és azon örlődtem, hogy valószínűleg most szartam el ezt a barátságot is és hogy most tuti utál. Fogalmam sincs mit tegyek, vagy hogy mit kellene ilyen helyzetben tennem. Fontos nekem. Nagyon is.Talán bocsánatot kéne kérnem tőle a történtekért. Talán megbeszélhetnék vele egy találkozót, ha hajlandó szóba állni velem. Talán van esély rá, hogy megbocsát. Talán elfelejthetjük ezt az egészet és barátok lehetünk újra. Bár most is azok vagyunk még szerintem csak ez már kicsit extrákkal volt. És.. talán még minden lehet a régi... Talán..

És itt is a következő. c: Kárpótlásúl úgy gondoltam már ma megírom a 6. részt, mivel eléggé megvárattalak titeket az 5. résszel, szóval ezzel most igyekeztem, hogy izgalmasabb legyen. Remélem tetszett. ^^