Bastard soul

10.

     2016. 07. 07.
Reggeltől estig egymással voltunk. Napközben közös programokat szerveztünk. Vidámparkba mentünk, sétáltunk, vásároltunk, mászkáltunk a városban, Dávid elkísért edzésre, otthon főzni próbáltunk este pedig moziba mentünk, majd este még sorozatot néztünk utána pedig a szokásos módon együtt aludtunk el.
___________________________________

- Áádiiii.. kelj már feel. Nem birok aludniii. 

Nagyjábol háromnegyed kilenc lehetett, mikor Dávid nyöszörgésére keltem fel. Fogalmam sem volt arról,hogy hol vagyok. Szóval egy kis időbe telett mire komunikációra is képes voltam és hát félkómásan, kicsit nyűgösen, de válaszoltam.

      - Ébren vagyok naa.

      - Hogy aludtál? -kérdezte édes hangon mellkasomra dőlve- 

      - Jól, amíg fel nem keltettél. Legalább hoztál valami kaját? - nevettem el magam.-

Dávid arckifejezése durcásra váltott, majd a karját összefonva megszólalt.
   
        - Pf. Te midig csak enni akarsz. De most nem hoztam. Csak..

        - Csak nem akartál aludni hagyni. Inkább feküdj ide és aludjunk még egy kicsiit.

-  Én már nem birok. És bocsi, de már egy órája ébren voltam és a laptopodat sem tudtam használni, mert jelszavas én meg nem tudom a jelszót. 

      - Ott a telefonod, nem?

      - Lemerült..

      - Az aljára van ragasztva egy papír darabka. Azon van a jelszó. - mutogattam álmosan a párnámat ölelgetve.-

      - Minek van oda ragasztva?

      - Nem képzeled tán, hogy olyan jó a memóriám? Arra az esetre ha el felejteném amúgy. Viszont ha nem lenne oda ragasztva már rég elkallódott volna valahol. Akkor meg aztán baszhatom ha elfelejtem a jelszót.

     - Béna..-nevette el magát Dávid-

     - Ki beszél és mit mondd...-mosolyodtam el.-

Amíg én feltápászkodtam Dávid letelepedett a laptoppal az ágyra. Én elmentem lemosakodni aztán összedobtam valami reggelit és felvittem egy-egy bögre kakaoval. Aznap nem terveztünk sehová sem menni. Anya dolgozott és hát akkortályt volt igazán csak meleg. De el voltunk. Viszont többször eszembe jutott az előző előtti este, de egyikőnk sem említette meg. Én még mindig nem mertem teljesen bevallani az érzéseim, pedig nagyon is erősek voltak.
2 héttel később is ugyanúgy találkozgattunk és egymással aludtunk, de ennél több nem volt. Rengeteget jártunk el és minden napra szerveztünk valamit. Persze azért néha pihentünk is, de leginkább kint voltunk, aminek köszönhetöen legalább ötször leégtem. Na jó talán annyiaszor nem, de egy párszor biztos.

2016. 07. 08.

Dávid reggel 8 körül rám írt egy olyan szöveggel ami eléggé felkeltette az érdeklődésemet.

08:05

Jó reggelt. Uhm.. Nem tudom, hogy alszol-e még de szeretnék neked elmondani valamit. Szóval tudom, hogy sokmindent mondtam neked, köztük azt is, hogy mindenben őszinte vagyok veled. De.. Ez nem igaz. Nem mindenben voltam veled őszinte. Emlékszel, mikor azt mondtam, hogy meg akartak verni? A exem volt. Az ex barátom.
Engem nem a lányok érdekelnek. Igen, meleg vagyok. Elítélhetsz emiatt, de legalább őszinte voltam veled. Nem tudom mi van köztünk. Nem tudom, hogy te hogyan érzel irántam, vagy hogy mit szeretnél tőlem, de ezalatt a kis idő alatt én beláttam, hogy.. Beléd szerettem. És én..akarlak téged. Sajnálom, hogy hazudtam neked dolgokban, de nem tudtam, hogy hogyab reagálnál az igazságra. Semmiképpen sem akartalak elveszíteni amiatt. Nem baj, ha nem érzel irántam semmit csak.. Legalább a barátságunkat ne szakítsuk meg. Szükségem van rád.. És találkozni akarok veled. Ma délután. Hiányzol és meg akarlak ölelni és azt akarom hogy rajtam maradjon az illatod.. Mint tegnap. Csak kérlek. Nagyon kérlek gyere el ma. A parkban leszek. Déltől négyig várlak. Ha nem jössz el.. Azt is megértem. De remélem ott leszel..
Szeretlek.

Ahogy olvastam az üzenetet ledöbbentem. Nem tudtam hová tenni.
Miért nem vettem észre? Annyira egyértelmű volt.

17:00. Az ágyon fekve gondolkodtam, mikor ránéztem az órára. Nem felejtettem el, nem időztem el és nem is aludtam be. Egyszerűen csak nem mentem el. Kissé lelkim lett tőle, de elhesegettem az öngyötrő gondolatokat. Egy héttel később még mindig nem beszéltünk.

Szörnyen éreztem magam. Ez az egész annyira összezavart.

Elnézést, ha rövid lett, de igy is elég régóta nem volt rész. Szóval bocsánat. Próbáltam kicsit sűríteni a cselekményeket.