Ő pedig ott állt előttem. Szemöldökét összehúzva és homlokráncolva sírta el magát én pedig reflex szerűen tártam szét karjaim és öleltem magamhoz. Fejét a mellkasomba fúrva karolt át és szorított magához. Állam a fejére tettem és csak álltunk én ped...
Azóta eltelt egy bő hónap. 2016. 08. 09.-et írtunk és hajnali 7:29-et. Egész éjjel forgolódtam mert úgy tűnt elkaptam valamit. Hányingerem volt és fájt a hasam. Folyton eszembe jutott Dávid amitől csak még szarabbul voltam. Nem az, nekem semmi bajom a melegekkel, de ő végig hazudott nekem. Azt vallotta, hogy hetero, hogy van egy lány akibe szerelmes meg minden. Én pedig minden szavát elhittem és még tanácsot is adtam neki.
Nem értem. Talán nem bízott meg bennem? De mi van velem? Miért csókoltam meg? Miért simogattam? Miért fogtam a kezét? Ahhh.. Ez mind az én hibám. Én sem akarom elveszíteni, de most annyira tanácstalan vagyok. Nem tudom én sem mit érzek iránta. Vonzódom hozzá, de nem hiszem hogy ez már szerelem lenne. És mi van ha én is meleg vagyok csak most jövök rá? Nem, az nem lehet. Talán biszex. Az sokkal valószínűbb és nem is olyan nagy dolog. De.. Ha mégis bele szerettem akkor tennem kellene valamit, nem? Ez annyira rossz így. Azt hiszem túlreagáltam ezt az egészet. El kellett volna mennem a találkozóra. Annyira hiányzik.
Egy félóra után nyűgösen kimásztam az ágyból, majd lementem kávét főzni. Anya még aludt. Nem sokkal később jobban lettem szóval leültem a nappaliba, vittem egy takarót és egy párnát majd bevackoltam magam és bekapcsoltam a tv-t. Nagyjából egy óráig néztem a reggeli meséket amiket még anno is adtak mikor kicsi voltam. -Sajnos már egy csomót nem adnak amit szerettem. Pl mikor kicsi voltam este a minimax után mindig animax volt amit imádtam. Rengeteg mese vagy anime volt amit sokat néztem és a kedvencem lett. Pl a Naruto, a kukucska meg még egy pár amiket ugyan még megtalálok a neten de az azért csak nem ugyanaz.- Ezután elmentem letusolni és felöltöztem. Anya is felkelt már akkor és elküldött boltba, hogy vegyek neki pár dolgot. Egy cetlit nyomott a kezembe amire felírta mit vegyek. Nagyjából 20 percre lakok a tesco-tól úgyhogy gyalog mentem. Ahogy odaértem fura érzés kapott el de nem foglalkoztam vele annyira így, hát neki indultam. Aztán újból furcsa érzés kapott el mikor éppen az élesztőt kerestem ami után bejártam a fél tescot és vagy 5x végigjártam minden sort, de végül meglett. Lassacskán végeztem a bevásárlással és a kassza felé indultam mikor a szemem sarkából egy ismerős arcot pillantottam meg. Egyből felismertem, Dávid volt az. Egy 5 fős társaság közepén könyökölt a bevásárló kocsin. Elég kedvetlen volt. Nem szólt semmit, nem beszélgetett, nem nevetett a többiekkel. Megpróbáltam észrevétlenül bámulni, de az egyik tag pont észre vett, majd megkocogtatta Dávid vállát és felém mutatott. Én gyorsan elslisszantam egy sorral arrébb mire Dávid oda nézett. Egy kapucnis felső volt rajtam aminek fel volt tűrve az ujja és minden előnyét kihasználtam, amikor észre vettem, hogy a tag aki meglátott utánam jött, majd Dávid baktatott mögötte, ahogy hátra néztem. Szerencsére nem látta meg az arcom ugyanis felkaptam a kapucnim és sietve elindultam egy sorban, hátha lerázom őket, de még egy sorral később is követtek. Később mind az öten utánam loholtak. Már-már futva próbáltam szökni előlük. Két lány volt és Dáviddal együtt három fiú. Az egyik srác kicsit gyorsabb volt a többieknél ezért szinte már a nyakamban zihált. Pár másod perccel később éreztem, hogy valaki megrántja a felsőm és elesek, majd a földön hasalok tehetetlenül. A kosaram és a tartalma épségben maradt engem viszont lefogott a srác aki utolért. Éreztem ahogy rám nehezedik és nekiszorít a padlónak
- Engedj már ez basszameg! - kiáltottam idegesen a srácra-
- Ki a franc vagy te és miért követted Dávidot? - kérdezte türelmetlenül mire odaértek Dávidék is.
- Nem követtem.. csak megláttam. Ennyi az egész.
- Ja, aztán megint elmentél volna hozzá, hogy megverhesd.
- Mi van? Dehogy, miről beszélsz? Szerintem te összekeversz valakivel.
- Persze, én is ezt mondanám.
A srác a hideg padlónak szorította az arcom és nem engedett. Közben Dávid közelebb lépett és miután alaposan megnézett rászólt a srácra, hogy engedjen el. Felálltam a földről, leporoltam a nadrágom és megigazítottam a hajam majd felvettem a kosaram. Dávid arca sápadt volt, de kis habozás után megszólalt.
- Örülök..hogy.. láthatlak.
- Te ismered? - szólalt meg a srác végül szemöldökét felhúzva-
Dávid válaszul bólogatott egyet és a padlót kezdte el bámulni én pedig egy szó nélkül sarkon fordultam és elhagytam a társaságot. Nem gondolkodtam semmin, csak minél hamarabb el akartam tűnni onnan. Borzasztó lelkiismeret furdalásom lett a múltkori miatt.
Cserben hagytam Dávidot. Pedig.. szeretem. Igen, szeretem és nem csak barátként. Hiába tagadom, felesleges, hülyeség. Túl egyértelműek az érzéseim iránta. De hogyan tehetném jóvá a múltkori faszságom? Ha visszapörgethetném az időt biztosan elmentem volna a "találkozóra" de sajnos ez nem lehetséges és teljesen tanácstalan vagyok, megint.
Elmentem a kasszához fizetni, közben a nemrég történteken gondolkodtam. Ezután hata indultam és ahogy haza értem ledobtam a megvásárolt cuccokat a konyhapultra és felszaladva a lépcsőn berontottam a szobámba. Levettem a kapucnis felsőmet és félrehajítottam. Kipakoltam a zsebemből és eldobtam magam az összegyűrt takaróhegyeken. A mobilom pedig ahogy rákapcsolódott a wifire, azonnal jelzett, hogy értesítést kaptam. Hirtelen Dávid chatfeje jelent meg a kijelzőn. Hirtelen felgyorsult a szívverésem, mivel egyáltalán nem számítottam erre.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
10 perc múlva rohantam a parkba. A szívem hevesen vert és nem gondolkodtam semmin, csak hogy mennyire hiányzik és hogy látni akarom. Amint a parkba értem a szememmel kezdtem keresni. De ő sehol sem volt. Leültem egy padra és elővettem a telefonom. Megnéztem az időt. 09:17.
Hol van már?
Izgatottan nézelődtem a padon ücsörögve, majd felálltam és sétálgatni kezdtem. Aggódtam, hogy valami történt vele vagy, hogy meggondolta magát és mégsem jön el. Próbáltam elterelni a figyelmem és kicsit lehiggadni. Egy kismadarat kezdtem el figyelni ahogy társával egyik faágról a másikra ugrálnak. Közben néha dalolni kezdtek. Elmosolyodtam. Pár másodperc múlva zajt hallottam. A madarak megijedve repültek el a fáról. Valaki felém szaladt majd megtorpant. Hirtelen a zaj forrása felé fordultam. Ő pedig ott állt előttem. Szemöldökét összehúzva és homlok ráncolva sírta el magát én pedig reflex szerűen tártam szét karjaim és öleltem magamhoz. Fejét a mellkasomba fúrva karolt át és szorított magához. Állam a fejére tettem és csak álltunk én pedig hagytam, hogy kisírja magát.
Éreztem ahogyan a karjait összefonva a derekam körül szorosan magához ölel. Mintha soha többé nem akart volna elengedni. Megpróbáltam nem megtörni, de végül zokogásba fakadtam ki. Közben Dávid hátát simogatva szorítottam magamhoz. Percekig álltunk így, majd eltolt magától és a szemembe nézett. Az arcomra helyezte a kezét és a hüvelykujjával megtörölte az arcom. Közelebb húztam magamhoz ő pedig csak bámult. A szemei felduzzadtak és vörösek voltak a sírástól. A szájára majd a szemére pillantottam, majd megragadtam az állát és közelebb húzva gyengéden megcsókoltam. Ő ezt habozás nélkül viszonozta. Egyre hevesebben falta ajkaimat. A gyomromban egyre gyorsabban csapkodtak szárnyaikkal azok a bizonyos pillangók. Csak arra tudtam gondolni, hogy nem akarom őt elveszíteni soha és hogy ő a mindenem. Halványan elmosolyodtam a csókunk közben. Nem akartam, hogy véget érjen, de a levegőm fogytán volt. Végül mindketten lihegve váltunk el egymástól és a vállamba fúrva a fejét újból megölelt. Nem szólt semmit, de nem is kellettek a szavak. Mi azok nélkül is megértettük egymást mindig. Akkor jöttem rá, hogy nem tudnék nélküle élni. Semmiért sem adtam volna azt a pillanatot.
