Bastard soul

16.

Az utóbbi másfél hónap nem is telhetett volna jobban. Még akkor is, ha nem tudtam kiverni a fejemből Dávidot. Örültem hogy találtam valakit, aki ennyire megértő, és jól el tudok vele lenni. Dominik legalább keres, elhív helyekre foglalkozik velem nem úgy mint az állítólagos barátaim, akik egész eddig tökéletesen megvoltak nélkülem. Habár mocskosúl fájt ami másfél hónappal ezelőtt történt, de Dominik, (még ha nem is teljesen) el tudta felejtetni velem a problémáim, legalább egy kis időre. 
Egy keddi napon, mikor otthon gubbasztottam, és éppen a szekrényembe próbáltam egy kis rendszert vinni, megcsörrent a telefonom. Dominik volt az.

      - Szia, mond. -szóltam bele a készülékbe -

      - Sziaa.. mi az hogy mond? Már csak úgy fel sem hívhatlak? -kérdezte. Hallatszott a hangján hogy mosolyog.

      - Ne haragudj, csak azt gondoltam akarsz valamit azért hívtál.

      - Jól gondoltad. Valójában csak arról lenne szó, hogy arra gondoltam elhívom pár ismerősöm még akit te is ismersz valamennyire pár napra apám tóparti nyaralójába. Bencét, Reginát, Mátét meg Borit és persze én is mennék. Szóval a kérdés az, hogy lenne-e kedved velünk jönni?

      - Persze, miért ne?! -válaszoltam mosolyogva -

      - Szuper, akkor kezdhetsz pakolni, mert csütörtökön indulunk. Holnap gyere át megbeszélni a többiekkel mi hogy lesz. - magyarázta jókedvűen - Na majd még dumálunk. Most mennem kell. Sziaa..

Miután elköszöntünk egymástól szóltam anyának, hogy segítsen pakolni mert pár napig oda leszek, és nem szeretnék semmit otthon felejteni. Persze minden szó nélkül segített. Boldog volt, hogy találtam rendes barátokat. Természetesen már találkozott Dominikkal, és persze egyből megszerette. Ezért is nincs kifogása az ellen, hogyha elmennék vele valahová.
Szerdán még összeszedtem pár cuccot, majd találkoztunk mind a hatan átbeszélni, hogy mi hogy lesz csütörtökön. Reggel találkozunk 11 órakor Dominiknál, le pakoljuk a cuccokat és Dominik apjának a kocsijával megyünk.

Csütörtök reggel 10:15.
Már most elindultam Dominikhoz, hogy időben ott legyek és amúgy is már kész voltam, szóval nem tudtam volna már mit csinálni.
Ahogy oda értem becsengettem Dominikhoz, aki szinte egyből ajtót nyitott és beültünk a konyhába, mikor Dominik telefonja megszólalt. Máté volt az. Csak azért hívta Dominikot, hogy szóljon neki, hogy közbe jött valami, ezért nem tud jönni. Pár perccel később ismét csörgött a telefonja. Ezúttal Bori hívta ugyanebben az ügyben. A beszélgetés után Dominik kedvetlenül rakta le a telefonját.

      - Fasza.. -morgott-

      - Na? - kérdtem mintha nem tudnám miért hívták. -

      - Úgytűnik már csak Bencét és Regit várjuk.

      - Boriék lemondták?

      - Le.. de nem baj. Jobb is ez így.

Nem szóltam semmit csak elhúztam a szám. Már csak Bencéékre vártunk, akik nagyjából 20 perc múlva meg is érkeztek. Mivel testvérek, így együtt jöttek. Be pakoltuk a cuccokat majd neki indultunk.
Az egész utat át beszélgettük. Hangosan hallgattuk a zenét és mindenféle játékot játszottunk, hogy gyorsabban teljen az idő.
Másfél óra múlva meg is érkeztünk, egy hangulatos kis tóparti házhoz. Be vittük a cuccainkat majd elfoglaltuk a szobákat. Két szoba volt egymás mellett. Az egyikbe Bence és Regi pakoltak be, a másikban meg értelemszerűen mi ketten Dominikkal. Miután kipakoltuk a cuccainkat arra gondoltunk kiülhetnénk. Amúgy is tudunk tüzet gyújtani és körbe tudjuk ülni.  Mivel senkinek nem volt ellenére így délután kicuccoltunk, tüzet raktunk vittünk ki pár sört és körbe ültünk a tüzet. Húst és zöldségeket sütöttünk nyárson, közben pedig beszélgettünk. Megittunk pár sört és csak jól éreztük magunkat. Eközben megbeszéltük, hogy holnap körbenézünk a környéken.
Ezután egész estig kint voltunk, amíg el nem kezdtek megenni minket a szúnyogok.