1890. január 21.
A mennydörgés hangjára ébredtem. Kinyitottam a szemem, és ahogy oldalra nézve kipillantok az ablakomon, észreveszem, hogy az eső zuhog. Felkelek az ágyamból és az ajtó felé veszem az irányt. Teljes sötétség fogad a folyosón, mikor kilépek. Elindulok balra. Megpróbálok vigyázni, nehogy felébresszek valakit a házból. Csendben osonok le a régi lépcsőn, egészen a konyháig. Ott felkattintom a villanyt, és a lámpa már világít is. Csodálatos találmány, egy mozdulat és már fény tölti be az egész helyiséget. Elképesztő.
Közben a szekrényből kiveszek egy poharat, majd a csapnál vizet öntök bele, és lassan megiszom. Leteszem, és hallgatom az eső ütemes kopogásait. A figyelés hatására felélénkülök, és úgy érzem, nem tudnék már aludni. A nappali felé veszem az irányt. Amint beérek, a kandallóhoz megyek, hogy tüzet gyújtsak. Várok, hogy meggyulladjon a papír, amihez tartom az égő gyufát, mikor sikerem van, odadobom a gyufát és leülök a kanapéra. Figyelem, ahogy a tűz lángjai fel-felcsapnak, és figyelem a narancssárgás színt, ami melegséget nyújt egy hideg téli hajnalban, mint most.
Nagy nap vár rám ma, elvileg. Vacsora-meghívást kapott az egész családom, Miss Emily kisasszony családjától. A levélben az állt, hogy egy kellemes baráti vacsorára invitálnak minket. Nem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy egy házassági ajánlatot is remélnek. Elgondolkoztat ez az egész. Nem értem, mi értelme, s mi haszna van ennek a házasságnak. Minden bizonnyal szüleim minél hamarabb szeretnék, hogy meglegyen az asszonyom. De nem is érdemes ezzel foglalkozni ilyen korán. Kipillantok az udvarra, és meglepődve veszem észre, hogy már a Nap is felkelt.
Felmegyek a szobámba, és átöltözök, mivel arra gondoltam meglátogatom Edgar barátomat. Mikor elkészülök egy szolgáló keresésére indulok, hogy tájékoztassam a távollétemről. A konyhában meg is találom a legkedvesebbet.
-Ah, Matilda, jó reggelt!
-Jó reggelt, úrfi! Bocsásson meg, nem vettem észre.
-Ugyan, nem történt semmi.
-Miben segíthetek, uram?
-Szeretném, ha felkel anyám, tájékoztatná, hogy nem vagyok háznál, teszek egy sétát.
-Rendben, óhajt esetleg még valamit? Nem eszik mielőtt elmegy?
-Nem, köszönöm, csak ennyit szerettem volna. További szép napot Matilda!
-Önnek is, úrfi!
Megfordultam és az ajtó felé veszem az irányt, ott felveszem a kalapom, és úgy lépek ki a csendes és vizes útra. Kezemet, nadrágom zsebébe rejtem, s így fojtatom utam egészen egy nagy barna házig, ami barátom helyét rejti. Az ajtó előtt megállok, és hármat kopogok. Nemsokára előttem is terem a szolga, Bernat.
-Ah, Mr. Vane! Mr. Boneth-et keresi? Jelenleg épp reggelizik, de nyugodtan fáradjon be, és csatlakozzon Ön is!
-Köszönöm Bernat, most nem, megtenné, hogy szól neki? Itt megvárnám.
-Persze, azonnal-mondja és az ajtót becsukja. Nekidőlök az ajtófélfának és várom, hogy megérkezzen a barátom.
YOU ARE READING
1890-es titkok
Historical Fiction1890 Azt gondoljuk, hogy mindent tudunk erről az évről. Pedig közel sincs így. Egy férfi, egy cikk, egy ötlet és egy másik férfi. Okozhatnak ezek egy jobb világot halálos áldozatok nélkül?