1890. január 21.
Néma csöndben ülünk az asztalnál, míg egy szolga fel nem tálalja az előételt. Francia saláta és aszpikos kocsonya. Sosem szerettem a kocsonyát, és ezt anyámék is tudják. Kerülöm az ezzel való mindenféle érintkezést, de egy idő után feltűnő lesz, hogy nem eszek belőle.
-Howard, valami baj van? Miért nem eszel a kocsonyából? - kérdezi Mrs. Valles.
-Nem vagyok túlzottan oda ezért, asszonyom - mondom egy kényszeredett mosoly kísértében.
-Oh, ez meglepő - mondja miközben ránéz a férjére, aki erre a kijelentésemre lerakja a villáját az asztalra. - Tudod, a mi családunk készíti a legjobb kocsonyát az egész városban. Megsértődnénk, ha nem kóstolnád meg - a végére elneveti magát, hogy tudjam, hogy nem kell komolyan venni. Pedig a hangszíne mást sugall.
-Sajnálom, de... - nem tudom befejezni a mondatot. Mrs. Valles asszony szinte lecsapja a villáját az asztalra.A néma csend szele újból visszatér hozzánk. Szinte érzem, ahogyan végigsimít a jelenlévőkön. Az ételt kerülgetve suhan tovább, egészen az ablakig. Majd a függöny meg-meglibben, amikor a szellő hozzáér. Mintha minden megállt volna létezni. Mintha a Föld se forogna tovább.
Apám szigorúan és dühösen néz rám. Nem tudhattam, hogy amit mondok, az ilyen súlyos vétek. Úgy látszik mélyen megbántottam a családot.A szoba hűvősséggébe egy cseléd megjelenése hasít bele.
-Úrnőm, a főétel készen van. Tálalhatjuk? - kérdezi. Véleményem szerint ő is érzékeli ezt a ridegséget. Mrs. Valles szigorúan néz a szemembe. Én viszont állom a pillantását. Egy aprót bólint, de ez is elég ahoz, hogy a szolgák észrevegyék és lebontsák az asztalt, majd feltálalják a következő fogást.
-Gomba leves, malacsülttel és vesepecsenyével - mondja egy szolga, majd el is siet.
Ismét néma csend telepszik a helyiségre. Az evőeszközök koccanása a tányérral, csak ez zavarja meg a kísérteties csendet.
Mindenből eszek, nehogy megint felháborodást keltsek ki.Megdermedek, amikor valami hozzáér a térdemhez. Veszek egy nagy levegőt, és lassan, feltűnésmentesen lenézek. Egy apró kesztyűbe bujtatott kezet pillantok meg. Végigvezetem a kezen a szemem, és Emily kisasszonyt veszem észre.
Persze, ki más is lehetne - gondolom magamban. Egy ravasz mosoly bújkál az arcán. Azon az arcon, ami néhány órával ezelőtt még egy szende szüzet mutatott.
Lassan lenyúlok a kéz felé, és gyengéden megfogom, hiszen mégiscsak egy hölggyel van dolgom, akárhogy is viselkedik az a hölgy. Megemelem a kezét és visszahelyezem az ölébe.
Óvatosan felnézek és furcsálva tudatosul bennem, hogy ebből a felnőttek semmit sem vettek észre.
A desszert rétes, ami a kedvenceim közé tartozik. Megesszük, és amikor észrevesszük, hogy kezd sötétedni, elindulunk haza.
Az udvarra kiérve felnézek az égre. A csillagok ragyognak az égen, gyönyörű látványt keltve. Egy hullócsillag száguld el az égbolton. Behunyom a szemem, és azt kívánom, amit mindig is szerettem volna.°°°°°°°°°°°°
Tudom, késtem. Sajnálom. Csak sok minden összejött. Remélem nem akartok ezért élve eltemetni.
YOU ARE READING
1890-es titkok
Historical Fiction1890 Azt gondoljuk, hogy mindent tudunk erről az évről. Pedig közel sincs így. Egy férfi, egy cikk, egy ötlet és egy másik férfi. Okozhatnak ezek egy jobb világot halálos áldozatok nélkül?