Rain

16. fejezet

~ El ~

– Mi van? – vetettem szúrós pillantást a küszöbön álló három fiú felé, akik megzavarták az egész emelet nyugalmát.

– Megyünk a partra – vigyorgott Taehyung eszeveszetten.

– Ha már a tenger mellett vagyunk, illik meglátogatni – tette hozzá Hobi.

– Én kész vagyok! – lökött arrébb Seomin, aki már tengerparti felszerelésben, egy törölközővel a kezében mosolygott a fiúkra. Ezt meg hogy a fenébe csinálta?

– Te egy... egy lánnyal vagy egy szobában? – tért magához Jungkook a korábbi sokkból.

– Nekem szabad – karoltam át vigyorogva a nálam pár centivel alacsonyabb lányt, aki rámkacsintott, besegítve ezzel, hogy húzzam szegény fiú agyát. A srácok döbbenten álltak előttünk. Jungkook még nyelt is egy nagyot.

– Na, mi van? Nem megyünk? – tapsolt egyet Seomin.

– De! – rázta meg a fejét Hoseok, majd elindult a lány és Jungkook társaságában.

– Én megvárom Elt! – kiáltott utánuk V.

– Gyere be! – sóhajtottam. Tae készségesen besétált, s becsukta maga után az ajtót. – Nem tudom, hogy mehetnék fiúkét strandra – osztottam meg vele jelenlegi legnagyobb problémámat az ágyra dőlve, akár egy zsák krumpli.

– Mi pólót szoktunk felvenni a nap miatt – ült a sarokban pihenő fotelba.

– De én nem vagyok idol, engem nem kell félteni a természetes napfénytől – gúnyolódtam, kissé felé fordulva. A látványtól apró mosoly kúszott az arcomra. V keresztbe tett lábakkal ült, könyökeit a karfán támasztva, ujjait mellkasa előtt összekulcsolva. Az csak hab volt a tortán, hogy kellékszemüvege, hetykén pihent az orra hegyén. Úgy festett, mint valami pszichológus.

– Nem, nem vagy idol, de még lehetsz – tolta fentebb a keretet mutatóujjával. Cselekedete és a felvetése egyaránt nevetést váltott ki belőlem. Mindig fel tud vidítani.

– Hülyeségeket beszélsz! – túrtam elő a párnám és hozzávágtam. – A kötésem a póló alól is látszani fog – heveredtem vissza, tovább taglalva a bajomat.

– Fekete póló?

– Kicsit se néznének bolondnak! – forgattam a szemeim.

– Ugyan! Csak mi leszünk ott, ne agyalj ezen ennyit! – állt fel, s fejemre dobta a párnát. – Kint megvárlak.

Beletörődve helyzetembe, gyorsan felkaptam egy fürdőgatyát, egy fekete pólót és a sneakeremet egy papucsra cseréltem, majd vállamra dobva egy törölközőt léptem ki a szobából.

– Mehetünk – indultam el lehajtott fejjel.

– Na, jó móka lesz! – borzolta össze a hajam, amint utolért, de futásnak is eredt abban a pillanatban. Megilletődve pillantottam távolodó alakja felé, majd nevetve utánaeredtem.

Egészen a partig szaladtunk, mire sikerült beérnem. Az a tíz centi magasságkülönbség hihetetlen előnyt jelentett neki. Csak azért sikerült elkapnom, mert megállt. A fejére dobtam a törölközőm, majd a két végénél megragadva kezdtem el ide-oda húzgálni, így tönkretéve a tökéletesen beállított frizuráját.

– Megérdemelted! – öltöttem ki a nyelvem. Hirtelen egy sunyi mosoly kúszott az arcára, én meg, ahogy tudtam, rohantam a srácokhoz, élő pajzsként használva Jint. – Mit akarsz? – lestem ki az értetlenül pislogó fiú háta mögül.