Rain

5. fejezet

~ Jin ~

A szállodába érve mind beszálltunk a liftbe, de én gyorsan kiugrottam és TaeTae-t is húztam magammal.

– Mi a lépcsőn megyünk – mosolyogtam a meglepődött srácokra. Miután az ajtó bezárult szigorúan V-re pillantottam. – Néha gondolkozhatnál, mielőtt cselekszel! – indultam idegesen a lépcsők felé.

– Sajnálom! – kullogott utánam. – Csak valahogy úgy éreztem, meg kell ölelnem.

– Aish! – sóhajtottam. – A srácok már ismernek, tudják, hogy milyen vagy, de El... tudod, hogy lány, és ő is tudja, hogy tudod. Kellemetlen helyzetbe hoztad.

– Értettem, nem fordul elő még egyszer – lógatta egyre mélyebben az orrát.

– Na, gyere ide! – öleltem meg, majd összekócoltam a haját, mire elvigyorodott. Ha akarnék se tudnék rá haragudni...

***

A következő napok nyugisak voltak, bár a napirend szoros volt. Interjúk, dedikálások... de nekem szerencsére táncolnom már nem kellett. Egyre jobban megismertük Elt és ő is minket.

Egy interjú után épp szálltam volna be a kocsiba, mikor Namjoon behúzta előttem az ajtót. Értetlenül néztem rá, ő pedig csak mosolygott.

– Mit szólnátok, ha mind elmennénk fagyizni? – csapta össze tenyereit. Persze a fiatalok, no meg Hoseok elkezdtek ujjongani, én pedig összemosolyogtam Yoongival.

– Hát legyen – vont vállat Suga. Mindannyian Elre néztünk.

– Persze, persze... tudok egy jó fagyizót a közelben – nevetett és elindult, mi meg utána.

Néhány percnyi sétát követően egy csendes macskaköves úton lyukadtunk ki. Szöulban ritkán járkálhatunk úgy az utcán, hogy ne ismernének fel minket, vagy ne nyomorognánk a tömegben. Igazán kellemes. Egy szűk sikátornál lefordultunk, majd egy kisebb téren kötöttünk ki, melynek közepén egy szökőkút volt. Néha megfordult egy-egy idős ember, de egyébként kihalt volt a hely.

– Sosem jártam még ilyen helyen – szaladt nevetve a kúthoz V, utána Jungkook és Jimin.

– Gondoltam, jó lesz egy kicsit elvonulni a tömegtől – mosolygott felénk El.

Hobie, Namjoon és Suga is csatlakozott a fiúkhoz, majd leültek az egyik padra és elnyújtóztak rajta. A többiek pedig szaladgáltak és röhögcsélve fröcskölték egymást.

– Ott a cukrászda – mutatott egy apró üzlet felé a lány.

– Guten Tag! – hallatszottak El szájából az idegen szavak.

– Oh, Elisabeth! – jött elő egy idős úr, majd megölelte Elt. – Immer freut mich, du zu sehen!

– Elisabeth? Szóval így hívnak – mosolyogtam rá. Nem válaszolt csak visszamosolygott.

Még beszéltek pár szót, majd El rám mutatott és a nevem mondta. Az úr a kezét nyújtotta felém, amit megrázva bemutatkoztunk egymásnak.

– Fiúk! Ki, mit kér?- kiáltotta el magát El. A srácok felkapták a fejüket, majd hozzánk szaladtak, s mind egyszerre kezdték mondani a magukét. – Állj, állj, állj! Egyszerre csak egy – nevetett. Miután mindenki magkapta a sajátját, Rapmon és El elővették a pénztárcáikat.