~ El ~
– Megint degeszre ettem magam – simogatta mosolyogva a hasát Taehyung.
– Ha mindig ennyit eszel, el fogsz hízni – nevetett Jimin.
– A nagyim azt mondta pufin szeret, ezért enni fogok! – húzta fel sértődötten az orrát a fiatalabb, ami mosolyt csalt az arcomra.
– Rendben... Mi is pufin szeretünk, de most menjünk! – nyitotta ki a kocsi ajtaját Rapmon Seominnek.
– Mi sétálunk egyet – húztam vissza az éppen beszállni készülő lányt. Nem egy szobába kerültünk, így csak most nyílt alkalmam félrevonulni vele.
– Mégis mi a fenének? – háborodott fel.
– Csak! – indultam útnak, kezemet a csuklóján tartva. Fél szemmel ugyan, de láttam, ahogy Yoongi a másik autónál szintén a fejét rázza, s felkapva a bőrdzsekijét gyalog indul neki az éjszakánk. Belé meg mi ütött?
Seo és én némán sétáltunk, s mintha még csak nem is ismernénk egymást, az ellenkező irányba nézelődtünk. Tudtam előre, hogy nehéz lesz, de sosem gondoltam volna, hogy emiatt fog izzadni a tenyerem. Végül is csak azt akarom bevallani, hogy egész végig hazudtam a kilétemet illetően. Miért is adódhatna probléma? ... Istenem! Hol volt az eszem, mikor kitaláltam, hogy fiúnak tettetem magam?
– Szóval – törte meg végül a kínos csendet Seomin, amint egy parkba értünk –, miről is van szó? – huppant le egy padra, s rögtön keresztbe vágta a lábát, és karba tette a kezét. Aish! Ráadásul már most haragszik rám.
– Na... nagyon nehéz ezt elmondani – sóhajtottam mellé ülve. – Szeretném, ha nem akadnál ki túlságosan – meredtem a fák között repkedő szentjánosbogarak villódzó potrohára. Már nem fordulhatok vissza. Magamnak okoztam a bajt.
– Ilyen komoly a dolog? – kérdezte aggodalmasan, félretéve egy pillanatra a haragját.
– Azt hiszem, rögtön a közepébe ugrom – motyogtam, inkább magamnak címezve, mintsem neki. – Nem vagyok meleg – hadartam el olyan gyorsan, amennyire csak tudtam.
– Hogy mi? – pattant fel sikítva. – De hát láttál fehérneműben... és még anélkül is.
– Azért törülköző volt rajtad – próbáltam kicsit oldani a feszültséget... szintén inkább a magam részéről, de mintha meg sem hallott volna.
– Mikor akartad közölni? Amikor teljesen meztelenül állok előtted?
– Még nem fejeztem be! – rántottam vissza a padra.
– Van még rosszabb is? – forgatta a szemét.
– Nem vagyok fiú – haraptam be az alsó ajkamat. – Nem is voltam az, és nem is tervezek az lenni – tettem hozzá, hogy elkerüljük a félreértéseket.
– Parancsolsz? – grimaszolt.
– Lány vagyok – húztam össze magam, amennyire csak tudtam.
– Képes voltál elhitetni velem, hogy egy meleg fiú vagy? Ugyan ennek mi értelme volt?
– Kérlek, ne kiabálj...
– De! Igenis kiabálok! – állt fel. – Én annyi mindent elmondtam neked, te pedig átejtettél. Egész végig hazudtál...
– Sajná...
– Ezek után mégis mi volt igaz? Tényleg van testvéred? Tényleg félig koreai vagy? Tényleg meghaltak a szüleid, vagy csak azért mondtad, hogy megsajnáljalak?
YOU ARE READING
Rain
FanfictionElisabeth Jung, a 18 éves zenészpalánta érettségi után nyári munkát vállal személyzetisként egy koncerten. Ki más koncertje lehetne is ez, mint a BTS-é? A lány munka közben majdhogynem szó szerint belebotlik a csapat tagjaiba, de nem ismeri fel őket...