Elátkozva [BEFEJEZETT]

Huszadik

Lauren rémisztően festett. Nem mintha izzó szemek nélkül nem lenne az, de így még hátborzongatóbb. De bármit is tesz, akkor sem fogok hinni neki. Elégszer dőltem már be neki ahhoz, hogy ismét megtörténjen.

A szemem sarkából láttam, ahogy Kale lassú léptekkel közeledik felénk, de pár méterre tőlünk megtorpant. Ezzel egy időben Lauren megindulta felém, én pedig meg sem mozdultam. Kale amolyan „mi az ördögöt művelsz?" arckifejezéssel meredt rám, majd a húgára vezette a tekintetét, majd megcsóválta a fejét.

– Lauren – szólította nyugodt hangon, de ő rám sem hederített. Kale közelebb sétált. – Lauren, fejezd be! – szól hozzá erélyesebben, de még mindig sikertelenül. Én meg le se tudtam venni Laurenről a szememet. – Emily, mit csináltál?!

– Felidegesítettem – sziszegtem idegesen, majd egy lépéssel odébb léptem. Miután megbizonyosodtam afelől, hogy Lauren továbbra is lassan lépkedett felém elkezdtem futni. 

Őrült módjára kerülgettem a fákat az erdőben, közben pedig hátra sem néztem. Hirtelen ismét fontossá vált az életem, és mégsem hagyhattam, hogy egy erdőben, egy szikla előtt a legjobb barátom, vagy mim, húga kinyírjon. Nem?

Hallottam ahogy Kale Lauren nevét kiabálja, de nem fordulhattam vissza. És én mégis megálltam. Egy pillanatra elgondolkoztam azon, hogy mit veszthetek, ha most Kale miatt visszafordulok, aztán az ellenkező irányba indultam meg.

Az életemet tettem fel azért, hogy megtudjak mindent Kale-től. Majd kiderül, hogy megérte-e.

Félúton Kale-be ütköztem. Szó szerint. A mellkasának ütköztem, amitől mind a ketten meglepődtünk. De ez Kale-nél nem tartott sokáig.

– Emily, mi a franc történt? De most komoly választ kérek. Lauren teljesen beőrült, te halott leszel – mondta kétségbeesetten.

– Felidegesítettem, ennyi az egész. Esküszöm! – mondtam magabiztosan. Kale a háta mögé pillantott, majd vissza rám.

– Meg fog találni és neked annyi – mondta mélyen a szemembe nézve.

– Király – bólogattam gúnyosan. – Először leszúrnak, aztán átváltozok egy kitudja milyen lénnyé, aztán Lauren előáll azzal, hogy te és Ezra is benne vagytok ebben az egészben, aztán te meg azzal biztatsz, hogy rövid időn belül több méter mélyen leszek a föld alatt. Vagy ami még jobb, egy fa mellett fogtok hagyni, hátha megtermékenyítem a földet! – mondtam egyre idegesebben. A mondanivalóm végére már szinte ordibáltam.

– Bárcsak hazudott volna neked Lauren, de... – kezdett bele Kale, de aztán megakadt és megrázta a fejét. – Igazat mondott. Sajnálom – nézett rám bűnbánón. 

– Ez nem igaz – suttogtam. Kale oldalra kapta a tekintetét, én meg hátrálni kezdtem, majd megfordultam és ismét futni kezdtem. A semmibe. Újra nem érdekelt, hogy mi fog velem történni. mentem céltalanul. 

Az előbb azt gondoltam, hogy feláldozom az életem Kale-ért, vagy bárki másért? Nos hát, ilyen soha nem fog történni. Akkor már inkább megásom magamnak a síromat. 

Egy ember hányszor tud csalódni a társában? Mert én már egy ideje nem számolom. Úgy érzem, hogy becsaptak engem, ami igaz is. Kale olyan készségesen próbált segíteni. Jó vicc. A következő titok, ami ki fog derülni Laurennek hála, az lesz, hogy Kale segített megölni a szüleimet. Bárcsak tudnám, hogy mi a célja, de kétlem, hogy ezt valaha is elmondaná. Az egész élete egy zárt napló, míg az enyém egy nyitott könyv.

Az élet igazságtalan.