Elátkozva [BEFEJEZETT]

Ötödik

  Amint letelt a megadott idő haza indultam. Kale a házunk ajtajáig kísért el. Gyorsan levettem magamról a felsőjét, amit összevizeztem, aztán a kezébe adtam.

– Megleszel? – kérdezte halk, aggódó hangon.

– Gondolom igen – vontam meg a vállamat hanyagul, majd bementem a házba.

  Anélkül, hogy összetalálkoztam volna a szüleimmel felsétáltam a lépcsőn egyenesen a szobámba. A szekrényemhez léptem, majd kivettem belőle tiszta és száraz ruhákat, majd bementem a fürdőszobába. 

  Magamra zártam az ajtót, majd levettem magamról a piszkos és teljesen átázott ruháimat, aztán a földre dobtam őket. Beálltam a zuhanykabinba, majd amilyen gyorsan csak tudtam megmosakodtam, mintha ezzel a félelmemet is lemosnám magamról a sok mocsokkal együtt.

  A fejemet csóválva léptem ki a zuhanykabinból, majd egy törülközőért nyúltam. Magamra kaptam a tiszta ruhadarabjaimat, aztán megszárítottam a hajamat és visszamentem a szobámba. 

  Levettem az asztalomról a naplót, majd azzal együtt leültem az ágyamra. A második próba helyén a lap ugyanolyan szakadt lett, mint az elsőnél. Remegő kézzel lapoztam egyet, majd a lapon lévő egyetlen utasításra meredtem.

Találkozz egy természetfeletti lénnyel.

  Elképedve néztem a fekete tintával írt mondatra. Mégis honnan a fenéből tudjam, hogy ebben a városban ki rendelkezik természetfeletti erővel, és ki nem? 

  A szememet forgatva becsuktam a naplót. Mikor az ablakom felől koppanásokat hallottam odakaptam a tekintetem.

  Komótosan odasétáltam az ablakomhoz, és kinéztem rajta. Döbbenten néztem ahogy Kale ismét egy követ hajít ab ablakomnak. Mikor megpillantott intett egyet, hogy menjek le.

  A naplót ismét magamhoz véve rohantam le a szobámból, majd kimentem Kale-hez, miközben a harmadik próbához lapoztam, hogy megmutassam neki a feladatot.

– Már teljesítetted a következő próbát? – kérdezte felvont szemöldökkel a naplót fürkészve. Meglepetten néztem az összetépett lapra, amin piros tintával a teljesítve szó díszelgett.

– Az volt a feladat, hogy találkozzak egy természetfeletti lénnyel – néztem döbbenten Kale-re.

– Lapozz egyet – hadarta úgy, hogy közben rám sem nézett. A tekintetét szigorúan a naplóra szegezte. Én meg szó nélkül megtettem azt, amire kért.

– Remélem tökös csaj, vagy éppen srác vagy! – kezdtem bele az olvasásába. – ideje megcsókolnod egy olyan személyt, akiről nem tudod az igazat! vagy legalábbis nem az, akinek eleinte elképzelted.

  Kale köztem és a napló között kapkodta a tekintetét.

– Megcsókolhatlak? – kérdezte hirtelen, mélyen a szemembe nézve.

– Miért? – kérdeztem felvont szemöldökkel. – Tudod rólam az igazat – mondtam gúnyosan, a szememet forgatva. 

  Kale elnevette magát, majd szó nélkül átkarolta a derekamat, majd szorosan magához húzva ajkait a számhoz préselte. nem volt egy mélyreható csók, alig tartott pár másodpercig, de ennyivel is elérte, hogy bizsergés fusson végig a testemen.  

– Úgy látszik mégsem tudom – suttogta a napló lapját nézegetve mikor eltolt magától. Először a szintén szaggatott lapra néztem, majd rá.

– Vagy én nem tudom rólad az igazat – mondtam magabiztos hangon, miközben mélyen a szemébe néztem.