Elátkozva [BEFEJEZETT]

Hetedik

– Ez para – suttogtam miközben végignéztem a termen. A bár tele volt emberekkel. Mindenkin egy maszk volt.

– Jól mondod – mondta Kale.

Idegesen néztem körben ismét. A terem közepén lévő színpadon egy hattagú banda állt, szintén maszkokban.

– Mindjárt előlépnek a Hollywood Undead tagjai – dünnyögtem.

– Ha Danny vagy Charlie leállt veled dumálni akkor szólj. Kéne tőlük aláírás – mondta Kale, miközben megfogta a karomat, majd befelé húzott.

A terem egyik szélénél megtorpantunk. Egy kis emelvény volt ott, fekete anyaggal leterítve, körülötte gyertyák égtek, és virágokkal raktak körbe egy képet. A fotón egy szőke hajú lány volt egy fehér ruhában. Vidáman mosolygott. Az egyetlen baj az volt vele, hogy fekete volt a szeme. Az egész szeme.

Rémültem hátrálni kezdtem mikor megláttam egy kis táblácskát a kép előtt Lauren Morgan felirattal. Már csak azért érdemes volt eljönni ide, mert megtudtuk, hogyan nézett ki az napló írója, aki úgy látszik ár nem tartozik az élők közé.

Egyre jobban csak hátráltam. Mikor nekiütköztem egy srácnak, akinek egy kidekorált gázmaszk volt a fején, Kale felé pillantottam. Döbbenten néztem ahogy egy lány átad neki esz maszkot. Pár méter távolságban is láttam, hogy a szeme izzani kezdett amikor rám pillantott. Pár másodperccel később a fekete maszk már az arcán díszelgett.

Ijedten próbáltam távolabb kerülni a tömegtől. Az emberek szeme a lehető legtöbb színben pompázott. Már épp kiléptem volna az ajtón, amikor valaki hátulról átölelt. Az illető meleg lehelete szinte perzselte a bőröm.

– Nem emlékszel Em? nem szabad félbehagyni a feladatokat – suttogta a fülembe.

– Kale, engedj el – kérleltem könyörgő hangon.

– Miért félsz tőlem? – kérdezte halkan.

– Nem az vagy akinek gondoltalak – suttogtam a sírással küszködve.

– Nem minden szörny csinál szörnyű dolgokat – mondta, majd elengedett. Vele szembe fordultam, majd a falig hátráltam. Csendben figyeltem ahogy leveszi az arcáról a maszkot, majd beletúr a hajába. A szemei most is izzottak. 

Kale lassan közelebb lépett hozzám, majd a fejem mellett, két oldalt megtámaszkodott. Felém hajolt, majd gyengéden elmosolyodott.

– Újabb feladat teljesítve – suttogta, majd ajkait a számra tapasztotta.

A kezeimet felcsúsztattam a mellkasán, majd ösztönösen közelebb húztam magamhoz. Az egyik kezemet a vállára helyeztem, a másikat pedig a tarkójára csúsztattam, majd beletúrtam a hajába. Pár másodperccel később megéreztem Kale kezeit a derekamon, ahogyan szorosan átölel.

– Ez kezd egyre ijesztőbb lenni – suttogtam mélyen a szemébe nézve mikor végre hagyott levegőhöz jutni.

– Nekem mondod? – kérdezte nevetve. A szememet forgatva felsóhajtottam.

– Épp most csókolóztam egy olyan sráccal, akiről fogalmam sincs, hogy milyen... lény. Már másodjára.

– Talán nem itt kéne ezt elmondanom, de Lauren a húgom volt – mondta a földre szegezve a tekintetét.