Elátkozva [BEFEJEZETT]

Kilencedik

A posztert leszedtem a falról, majd összegyűrtem és a szobámba lévő kukába dobtam. Vettem egy mély levegőt, majd megfordultam és Kale szemeibe néztem.

– Csináljuk meg minél hamarabb ezeket a próbákat – mondtam halkan. Kale pár másodpercig csak nézett rám, majd végül bólintott.

Odasétáltam a szekrényemhez, aminek a tetején ott volt a napló. Remegő kézzel nyúltam érte, majd belelapoztam. Vettem egy mély levegőt mielőtt belefogtam volna az olvasásába.

– Elég sokáig eljutottál, te is így gondolod? Azt hittem, hogy nehezebb lesz, de hát tévedni emberi dolog, nemde? Tetszett a múltkori titkokat tartalmazó oldal? Remélem nem ijesztettelek meg vele, de jobb ha tudod, hogy milyen helyen is élsz. De mindegy is, a következő feladatod nem lesz nehéz, mivel már megszeretnélek kímélni. Tehát a következő próba csak annyi lenne, hogy beszélj egy démonnal, vérfarkassal, vámpírral, Bansheevel és egy druidával. Jó keresgélést. A határidő egy nap – olvastam el hadarva, majd Kale felé fordultam. – A démon letudva – suttogtam, majd a lapra pillantottam amikor sistergő hangot adott ki. A démon szó fekete tintával be lett firkálva.

– Vissza kéne menni a bárba, ott minden lényből van – nyomta meg a „lény" szót.

– Jó – feleltem egyszerűen. Semmi pénzért nem ismertem volna be, hogy félek attól a helytől, és hogy legszívesebben felgyújtanám azt a bárt a benne lévő lényekkel együtt.

Még pár másodpercig egymást néztük, majd egyszerre indultunk az ajtóm felé. Kale készségesen előreengedett, majd becsukta utánunk az ajtót. 

Csendbe burkolózva lépkedtünk le a lépcsőn, majd amint kiértünk a házból a bár felé vettük az irányt, ahova pár perc után meg is érkeztünk. Mikor már az ajtó előtt álltunk Kale bátorítóan rám mosolygott, mintha tudná, hogy rettegek.

Bólintottam egyet, jelezve ezzel, hogy megleszek, aztán benyitottunk és beléptünk a bárba, ami tele volt emberekkel.

– A többiek úgy tudják, hogy te egy Banshee vagy – mondta Kale. Válaszként csak megvontam a vállamat.

– Vannak itt vérfarkasok? – kérdeztem. Kale bólintott egyet, majd megfogta a karomat és maga után kezdett húzni, pontosabban egy csapat sráchoz.

– Sziasztok – vigyorgott rájuk. Az öt tagból álló csapat fiú kedvesen mosolyogtak ránk. – Ő itt Emily – mutatott rám.

– Ó, a kiscsaj akiről annyit áradozol – nevetett fel az egyikük, aztán felém lépett és kezet nyújtott. – Brad vagyok – mosolygott rám, miközben a szeme vörösen kezdett izzani. Egy mosolyt varázsoltam az arcomra, majd miután kezet ráztam vele Kale tovább is vonszolt egy következő csapathoz, és ez így ment egész este.

***

Fáradtan terültem el az ágyamon. A falamon lógó órára pillantottam, ami szerint már egy óra volt. És nem délután.

A naplót letettem a szekrényemre, majd úgy ahogy voltam bebújtam a takaróm alá, de bármennyire is fáradt voltam, nem tudtam elaludni. Csak azon járt az eszem, amit Kale mondott. Amint lecsuktam a szememet szörnyeket láttam magam előtt. Jobba jártam volna ha akkor nem megyek ki az erdőbe. vagy ami még jobb: ha nem álltam volna szóba Kale-lel.