-egy kérésem lenne .Ami nagyon fontos lenne nekem...-mondta, csak bamba fejjel néztem rá. -segítened kéne...*köhögés * Lilivel össze jönni.
-pfff mi?-röhögtem el magam.- komolyan? Én segítsek neked? -mutattam magamra kerek szemekkel
-figyi! Szeretem!-nézet rám komoly arcal.-segítened kell. Egyedül nem vagyok rá képes!-vallott színt.
-biztos nem-röhögtem. Fel áltam- nagy fiú vagy már,meg oldod..-paskoltam meg le nézően a vállát és tovább áltam,de utánnam futott .
Elém ált és meg fogta vállaimat.
-légyszives.-nézet a szemembe.
-nem.-vágtam rá.
Lehet, hogy barátnőmről van szó ,de Nick nem érdemli meg hogy segítsek. Szenvedjen egyedül.
El engedte a vállam és tovább ácsorgott előttem. Gondolt egyet és le térdelt a földre.-léciii léciii léciiii- kezdett el térden állva könyörögni.
A bolt előtt lévő emberek minket kezdtek el nézni. Idegesen körbe néztem.
-jó, jó, csak ne égess már. -adtam be a derekam.
-köszi -ugrott fel és meg ölelt.
-szálj le rólam -löktem el durcásan magamról, mire kedvesen el mosolyodott.-hé van valami dolgod dél után?Mert ha nincs át jöhetnél hozzák.
-mi?-vágtam közbe.
-kitalálni egy tervet vagy valamit.-fejezte be mondatát.
Idegesen fel sóhajtottam,mire el nevezte magát.
-De először be vársárlok nem bajj?-mutattam a kisboltra.
-oh persze! Segítek!-vigyorgott.
-fuu... soha nem szabadulok tőled ugye?
-nem -tette könyökét a vállamra.
Csúnyán néztem rá, mire le is vette .Nagyon jó ,hogy a vasárnap délutánomat vele kell tőltenem,szívesebben tanulnák.
A bevásárlás gyorsan zajlott,hisz nem kellet nekem sok cucc. Őszintén lehet hogy könnyűnek tűnhet kerítőnek lenni. De Lili esetében baromira nem az .El várja ,hogy ha jár valakivel az tökéletes legyen .Tökéletes legyen a külseje,haja,szeme,arca,stílusa,modora,családi háttere,legyen romantikus...
Szörnyű egy csaj.
Bár Nickben ebből sok meg van: tökéletes külső, fasza családi háttér(szó szerint gazdagok) ,menő, stílusos...tökéletesen Lilo ideálja. Kivéve egyet. Baromira nem romantikus,és bunkó a modora. Legalább is szerintem.
Ha elő hívom a mélyen elbujt romantikus énjét,akkor minden ok lesz és térhetek vissza az átlagos megszokott életembe...
YOU ARE READING
Én a kerítő
Romance-Én...-hátráltam,de a bezárt kapuba ütköztem. -miért félsz? -kérdezte mély ,szexy akcentusos hangján. Smaragd zöld szemeibe néztem és kétségbe esést láttam. -nem tudom- nyöszörögtem ki végre valamit. Szívem hevesen kezdett el verni ahogy egyre köze...