Én a kerítő

A

-persze! -vidultam fel.-gyere menyünk is!-pattantam fel az ágyról.

-várj!-fogta meg kezemet.

-hm?

-hát ő -nézet körbe és ki pillantott az ablakon.-már sötétedik!Meg...meg nem is tudtál még tanulni!Majd holnap oké?

-okés.-furán viselkedett.
Azt hittem minél elöbb túl akar lenni a dolgon.

-anyum majd haza visz!-kísért le a lépcsőn.-nem lenne olyan jó híre ha én kísérnélek haza.-oh hát szégyel... kedves .

Számról a vigyor egy mondata miatt képes volt le konyulni. Bár azt sem értem ,miért érdekel engem mit gondol?

-érted Lili miatt- magyaràzkodott.

-tök mindegy. -vágtam rá.

Kis hezitálás után el köszöntem tőle.

-Szia Nina.

-Nina? -kérdeztem vissza.

-Veronika, Nika, Nina.-mondta el gondolat menetét.

Fel kuncogtam .

-Hello !-jelent meg az anyukája és a ház elött parkoló lexus lc fél intett .
Be ültem az anyós ülésre. Kicsit kínosan éreztem magam, hisz nem tudok vele beszélgetni.

-Én most tanul magyar -szólalt meg hirtelen a nő,meg ilyedtem ezért ugrottam egyek a kocsiba. Fel nevetünk. -én Annaroza -mosolygott rám egy pillanatra és tovább vezetett.

-Veronika.

-szolithat Nina?

-persze -nevettem de Anna nem hiszem, hogy értette a persze szót, mert csak kínosan nevezet egyet.-igen -javítottam ki magam.

-te barátnő Dominick?

-attól függ hogy érti -vakartam meg kínosan halántékomat.

-szeret Nick?-sajnos ezt nem tudom hogy úgy értette ,hogy ő szeret e engem,vagy én szeretem e őt.
De mindegyikre Nem a válasz igazából .

-nem.-mondtam egy kis habozás után.

-oh.

Meg érkeztünk a kolégium elé és ki száltam a kék autóból.

-köszönöm -vigyorogtam mire bólintott egyet.