Lily Anne levelei

Négy

Kezdtem máshogy érezni Hagan iránt. Rajongásom alább hagyott, és végre képes voltam azért kedvelni, amilyen volt, nem pedig azért, amilyennek hittem. Novelláim tucatjának volt a főszereplője, és ha tudtam volna rajzolni, biztosan minden kép középpontjába is ő került volna.

Péntek délután Beccára rátört a vásárlási láz, főleg, miután elmondtam neki, hogy este buliba megyek Hagannel. Kitűzte célul, hogy megveszem a legribisebb ruhát, amit találunk. Imádtam a lelkesedését, csak azt nem, hogy ő akart ruhát választani nekem, ugyanis az ízlésünk enyhén szólva különböző volt. Aligha tudott volna bárki is olyan ruhát mutatni, ami mindkettőnknek tetszik.

De miután a tizenkettedik üzletbe is beléptünk, mintha csoda történt volna. Becca megbabonázva lépett oda az egyik sorhoz, és magabiztosan emelt le egy ezüstszínű vállfára igazított fekete ruhát. Ami még ennél is meglepőbb volt, hogy én azonnal beleszerettem. Már csak volt a kérdés, hogy rajtam is ugyanolyan jól néz-e ki, mint a vállfán.

A válasz igen volt. Bár kicsit frusztrált, hogy nem vehettem fel melltartót, mégis, annyira tetszett, hogy képes voltam eltekinteni ettől.

Elégedetten léptünk ki az üzletből, és nagy szó volt, hogy mindketten azok voltunk.

- Cipő - szólalt meg csillogó szemekkel Becca, ami csak egyet jelenthetett. Folytatódik a kínzásom. - Magas sarkú szandál. - Felnyögtem. Egyszer Becca fog megölni...

***

Mégis, amikor este felöltöztem, úgy éreztem, megérte annyit kínlódni. Hagannek tetszeni fogok, gondoltam. Ha már csak a hétköznapi ruháimban is tetszem neki, akkor ezért odalesz.

Pontosan azután, hogy teljesen elkészültem, megcsörrent a telefonom. Hagan. Kinyomtam, felvettem a kanapéról a táskámat, és óvatosan, hogy hasra ne essek a felhőkarcolóval vetekvő magasságú szandálomban, lementem a ház elé.

Ő már ott állt, egy fekete Range Rovernek támaszkodva, és az ajtót szuggerálta. Komolyan, állhatna itt előttem egy szemeteszsákban, akkor is jól nézne ki. Hirtelen előtört belőlem a rosszabbik énem, és felnyögtem, ahogy belegondoltam, hogy nem mehetnénk-e vissza inkább a lakásomba...

Hagan elmosolyodott. Láttam az arcán, hogy tetszik neki, amit lát.

Egy fekete farmer volt rajta, és egy fehér ing, éppen eléggé kigombolva ahhoz, hogy a lányok fantáziája beinduljon. És hát igen, én is lány voltam... A látványtól elállt a lélegzetem. Képtelen voltam felfogni, hogy nézhet ki valaki ennyire tökéletesen.

Óvatos lépésekkel mentem oda hozzá, ő pedig megfogta a kezemet és megölelt.

- Gyönyörű vagy - suttogta a fülembe. Ahogy beszélt, lehelete csiklandozta a fülemet, és kirázott a hideg, pedig az idő határozottan kellemes volt. A derekamra tette a kezét, átkísért az autó utasülés felőli oldalára és kinyitotta nekem az ajtót.

Éppen kezdett sötétedni, a város fényei sorra gyulladtak ki. A kocsi ablakán bámultam kifelé. Egyikünk sem szólalt meg, de nem volt kínos a csend. Mindketten tisztában voltunk vele, hogy a másik imádja, ahogyan kinézünk, és a hangulat inkább elégedettséget, lelkesedést árasztott. Én legalábbis mindenképpen több, mint elégedett voltam azzal, ahogyan a mellettem ülő fiú kinézett.

Egy meleg kezet éreztem meg a combomon, elég közel a térdemhez ahhoz, hogy ne érezzem udvariatlannak jelen körülmények között.