Lily Anne levelei

Öt

"It feels like I am just too close to love you,

There's nothing that I can really say"

***

- Igen, ő Lily, te pedig, Sierra, fogd vissza magad, mielőtt bármit is csinálsz, és másnak kell visszafognia! - Még sosem hallottam Hagant ilyen nyersen beszélni valakihez. Sierra csak nevetett rajta. Odalépett hozzám, és kinyújtotta a kezét.

- Sierra Morgan vagyok, drágám, és lefeküdtem a barátoddal. - Szándékosan úgy alakította a hangerejét, hogy a nappaliban lévő összes ember hallja. Még csak azért is elfogadtam a kezét. Negédesen mosolygott és kitipegett az udvarra. Hagan kétségbeesetten nézett rám.

- Lily, még akkor történt, amikor nem volt köztünk semmi. Komolyan, sosem tenném ezt veled! - Úgy beszélt hozzám, hogy senki más ne hallja. Valamiért hittem neki. Talán azért, ahogyan Sierrával beszélt, vagy azért, mert láttam, milyen az a lány. Elmosolyodtam, és Hagan arcára helyeztem a kezem.

- Tudom. És nem érdekel. Most velem vagy, és ez a lényeg. - Bár azt még mindig nem tudtam, hogy ki beszélt helyettem olyan nyugodtan és azt sem, hogy Hagan mit látott bennem, de valamiért úgy döntött, engem akar, és megpróbáltam ebbe beletörődni, és a legjobbat kihozni belőle.

Az este folyamán kicsit sokat ittam, de nem annyira, hogy lejárassam magam, és nem is annyira, hogy bármi is kiessen az emlékezetemből, csak éppen a szokásosnál jobban éreztem magam. Sierrán kívül mindenki nagyon kedves volt velem, vele pedig a történtek után elég hidegen viselkedtek. És ez nekem felért egy beavatással a baráti társaságukba.

Reggel idegen ágyban ébredtem, egyedül. A ruhám nem volt rajtam, csak egy combközépig érő póló. Mindig is későn kelő típus voltam, így most rendesen elcsodálkoztam azon, hogy az ablakon kinézve a nap alacsonyan járt. Túl alacsonyan ahhoz, hogy hét óránál több legyen az idő.

Halkan végiglépkedtem a szobán, ki az ajtón, hogy egy nappaliban találjam magam. Hagan a nappali és a konyha határán lévő pultnál ült az ajtóval szemben, és kávét ivott.

A lakása gyönyörű volt. Mindenhol a fekete és a fehér uralkodott, és semmi sem utalt arra, hogy csak egy egyetemista srác lakott benne.

- Szia - mondtam neki a reggeli rekedt hangomon. Elmosolyodott. - Ne haragudj, kérlek.

- Lily, semmit nem csináltál, ami kifogásolható lenne. Nem voltál gáz, és amikor hazahoztalak is csak aranyosan kértél egy pólót, és a kanapén akartál aludni.

- Tudom, emlékszem mindenre, csak... Hát, egyáltalán nem terveztem inni. Semmit. - Felállt, odalépett hozzám, és felemelte az államat.

A számra nézett, aztán újra a szemembe. Az ő szemei csillogtak, a szája résnyire nyitva, az alsó ajkát beharapta, és az államat gyengéden a kezébe véve kezdett közelíteni az arcomhoz. Túlzás nélkül, körülbelül egy centi volt az ajkaink között, de nem hagyhattam, hogy megtörténjen. Így nem.

Egy lépést hátráltam, és szégyenkezve kérdeztem meg:

- Előbb... Khm, előbb kérhetek egy fogkefét? - Kérdésem hallatán elnevette magát.

- Persze. - Megfogta a kezem, és a fürdőbe vezetett. Kivett a szekrényből egy új fogkefét, a kezembe adta, és kuncogva visszament.

Anyám, ez vérciki. Teljesen máshogy terveztem ezt az estét, hogy ma korán kelhessek és friss legyek a piknikünkre. Erre most itt vagyok nála, egy szál ruhával, és kicsit másnaposan. Egy-null a többi lánynak, akik a helyemben lennének...