Lily Anne levelei

Kilenc

HIIIIII! Újra itt egy rész, próbálok haladni afelé, amit az elején elterveztem, és remélem, hogy nektek is tetszeni fog! <3
Már megint soká hoztam, tudom, de suli meg végzős év és ahhhh.

Amíg pedig ezt a sztorit nem frissítem, olvassátok el a verseimet. :*

https://www.wattpad.com/myworks/82287250-my-poetry

Sok pusziiiii! <3

A lemenő nap átsütött az ablakon, pontosan a szemembe. Gyorsan elfordultam, mert éreztem, hogy kicsordul egy könnycsepp és a sminkemre cseppen. Felitattam egy zsebkendővel és a tükörre pillantottam. Nem látszott semmi.

A szívem megremegett a mellkasomban az izgalomtól, ahogy végignéztem a rengeteg emberen. 

Mindenki itt volt, a szüleim, Hagan szülei, Becca, Leo, Sarah és Adelaide, meg Will az összes barátjával. Valahogyan még Sierra is idekeveredett fájdalmasan magas sarkú cipőjében. 

Becca a hajamat igazgatta, aztán rám nézett, és a kezembe adta a csokromat. 

Végigsimított a hátamon, aztán kiment az első sorba, leült a helyére, de a tekintetével velem volt. Láttam rajta, hogy ő is nagyon ideges. Ő volt a tanúm, amikor a kiválasztására került a sor, egyetlen pillanatra sem volt kétségem afelől, hogy ő lesz az. 

Végigvezettem a szemem az ösvényen, amin végig kell majd mennem és a tekintetem rövidesen Haganre érkezett. Ott állt teljes tökéletességében, halvány mosollyal az arcán, és én, aki úgy ismerte, mint ő magát, láttam rajta a kíváncsiságot. Még nem látott a ruhámban, sminkkel, hajjal és minden kiegészítővel együtt. 

Fekete öltöny viselt, zakóján visszaköszönt az általam választott halvány rózsaszín hortenzia, ami a kezemben is volt. 

Már mindenki feszült izgalommal várta, mi fog történni, aztán pár idegtépő másodperccel később megszólalt a zene. Megtettem az első lépést, aztán az ajtóban belekaroltam az apukámba, aki mellettem kihúzott háttal lépdelt. Hallottam, ahogy megköszörüli a torkát, hogy visszatartsa a sírását. 

Felnéztem a földről. A másodperc törtrészébe került, hogy Hagan smaragdzöld szemeibe nézzek. Ha jól láttam, éppen egy könnycseppet morzsolt el. Nekem is elállt párszor a lélegzetem a láttán, de a reakcióm közel sem volt olyan látványos, mint az övé. Résnyire kinyílt a szája, élesen beszippantotta a levegőt és ezután fogva tartotta a tekintetemet. 

Pár pillanat múlva úrrá lett arcvonásain, visszatért a félmosoly az arcára. Nagyon jól tudta, hogy a nyugtalan kifejezés az arcán elbizonytalanít, de így megnyugodtam. Legalábbis annyira, amennyire ebben a helyzetben képes voltam rá. 

Biztos, hogy ezt akarod? Tönkre akarod tenni az életét? 

A hang a fejemben olyan hirtelen szólalt meg, hogy megbotlottam. A vendégek és Hagan egy emberként mozdultak felém, de aztán visszanyertem az egyensúlyomat, és minden folyt a helyes mederben tovább. 

Tudod, hogy csak boldogtalanná fogod tenni, ugye? 

Mély lélegzetet vettem, és betudtam az idegességnek a hallucinációt. Mintha egy kis ember ült volna Hagan vállára és mondogatta volna felém ezeket a kérdéseket. Hátborzongató volt. Az ördögi mosoly az arcán ijesztő kontrasztot alkotott Hagan gyönyörű, hibátlan arcával; kis fején groteszknek tűnt szép, gyermeki arcán, ajkán a gonosz mosoly. 

Soha nem leszel elég neki, nem érted? Mindig csak Sierrát fogja látni, meg azt, hogy te mennyire szerencsétlen vagy!! 

A könnyeim kicsordultak. Éreztem apám karjából kicsusszanni az enyémet, és már-már reflexszerűen léptem Hagan mellé. Egyszerűen vonzott magához, akkor se tudtam volna másik irányba menni, ha akartam volna. De nem akartam. Szerelmes voltam belé, fizikailag mellette akartam eltölteni az egész életemet.