Lily Anne levelei

Tizenhárom

- Becca, mondtam már, hogy nincs se a fürdőszobában, se a hálóban, se a konyhában. Nem említett neked valamit, hogy mennie kell valahová? - hallottam meg Hagan hangját. A dolgozószobámban voltam, a fejem a laptopomon, valószínűleg elaludtam írás közben.

Hagan végre kinyitotta az ajtót, és megkönnyebbült arckifejezést öltött.

- Hát itt vagy! Már mindenhol kerestelek! - Hagan mellém lépett és végigsimított a hátamon.

- Egy íróról beszélsz, miért nem a gépe előtt kerested először, idióta? - hallottam meg Becca feldobott hangját a telefonból. - Hahó, hall valaki? - kérdezte. Ám abban a percben éppen csókolóztunk. Becca az asztalról beszélt hozzánk, de még így is hallottuk.

- Srácok, megvárom, amíg abbahagyjátok, oké? - De még elég sokáig kellett várnia. Hagan a hajamba rejtette arcát. Kuncogtam; imádtam, amikor ezt csinálta. Nyomtam még egy puszit az arcára, majd szoros ölelésében, a háta mögött a fülemhez emeltem a telefont.

- Mondd, Becca - szóltam. Közben Hagan a hátamat simogatta. Kirázott a hideg.

- Khm, nem sietitek el a reggeli köszönéseteket... A lényeg csak annyi, hogy remélem, nem felejtettétek el a a partiiiiiit. És öltözzetek ki! Lily, szólj, ha vásárolnál, veled tartok! Puszi, csibék! - Becca nevetve tette le a telefont.

Tipikus. Meg sem várta a válaszomat. Úgyis tudta, hogy nem hagynánk cserben. Hiszen imádtuk. Na és mióta együtt voltak Leóval, azóta meg még imádni valóbbak voltak.

Egymás szemébe néztünk. Az orrunk összeért. Mindketten mosolyogtunk.

- Mit csináltál itt tegnap este? - suttogta.

- Semmit. Nem érdekes. Csak próbáltam írni. - A gépem fölé hajoltam, megmozgattam a kurzort, hogy rendesen kikapcsoljam. Ekkor jöttem rá, hogy nem túl jó ötlet ezt most, Hagan előtt. Meg fogja látni a millió öngyilkossággal kapcsolatos oldalt, amit megnyitottam.

Igazam is lett. Minden oldal címét el tudta olvasni.

Éles lélegzetet vett, tudtam, hogy próbálja lenyugtatni magát, mielőtt a kelleténél idegesebbé válna.

- Lily? - kérdezte, szinte visszafojtott lélegzettel. - Mik ezek az oldalak? Vagyis inkább miért nézegetsz ilyen oldalakat?

- Csak az egyik írásomhoz kellett. Meg kell halnia a főszereplőnek. - Végigsimított a két felkaromon, és mélyen a szemembe nézett.

- Biztos vagy benne, hogy csak erről van szó? - Láttam az aggodalmat a szemében, ahogyan homlokráncolva próbált a lelkembe látni.

- Igen, nem kell aggódnod. - Két kezem közé vettem az arcát.

- De elmondanád, ha valami baj lenne, ugye? Nem akarom, hogy titkolóznod kelljen, vagy úgy érezd, hogy nem oszthatsz meg velem bármit. - Hatalmas mosollyal bólintottam.

Kigombolta a rajtam lévő ingének felső gombját, én pedig lenéztem a kezére. Akkor vettem észre, hogy félre van gombolva az egész ing. Lassan, végig kigombolta az inget, centiméterenként fedve fel előtte a testemet.

Minden egyes gomb után csókot hintett a bőrömre.

Tekintetemet egész idő alatt az arcán tartottam, lenyűgözött, hogyan néz még mindig úgy rám, mintha az lenne az első alkalom.