Lily Anne levelei

Tizenegy

Sierra Morgan elbűvölőnek szánt mosollyal fordult Hagan felé, ő azonban mintha észre se vette volna. Akármennyire nem akartam féltékenykedni meg kémkedni Hagan után, sajnos hallótávolságon belül voltam, így mindent kristálytisztán hallottam. 

 - Helló, Hagan. - Sierra igazán undorító volt tenyérbemászó hangszínével, és még ennyi idő után is hitt benne, hogy lehet valami köztük. Arról még mindig fogalmam sem volt, hogy Hagan miért volt velem, de azt tudtam, hogy neki semmi esélye nem volt nála. Magamban kárörvendően vigyorogtam, de egyébként rezzenéstelen maradt az arcom. A fülemet feltűnésmentesen hegyezve vártam a további történéseket. 

 - Sierra. Két pohár vörösbort, légy szíves. - Hagan hangja jéghideg volt. A szívem az egekig repült, újra egyetemistának éreztem magam, aki körül mindig játszódik valami kicsinyes dráma. Most éppen Sierra vulkánja volt a kitörés határán, de bíztam benne, hogy a férjem képes megőrizni hidegvérét és minden konfliktus nélkül tudunk majd távozni a hajóról. 

Láttam megfeszülni háta izmait, de tudtam, hogy nem saját maga miatt izgul, hanem miattam, és esetleg amiatt, hogy mérges leszek rá. Tisztában volt vele, hogy csak arra emlékeztet, amit már ezerszer elmondtam neki: arra, hogy nem érzem magam elég jónak hozzá, hogy nem értem, miért van velem és még mindig várom a pillanatot, amikor felocsúdik és rájön, hogy nem vagyok neki elég jó. 

 - Hagan, nem értem, miért őt választottad. - Én sem. Sierra nyugodt hangja zökkentett ki elmélkedésemből. A pultra tette a poharakat és elvette a szükségesnél jóval több pénzt. 

Úgy láttam, ezzel csak idegesíteni akar mindkettőnket, ő is nagyon jól tudta, hogy Hagan sosem akart volna vele lenni. Mégis, ugyanezt a kérdést tettem fel én is magamnak hónapok, évek óta.

 - Nem választás kérdése volt; te egyébként sem voltál sosem opció. - Ezzel a szívemig hatolt. Megadta Sierrának a kegyelemdöfést, majd a borokkal a kezében visszatért hozzám. 

 - Ne haragudj, nem gondoltam, hogy ide is követni fog minket. - Éles lélegzetet vett és a kezembe adta az egyik poharat. 

 - Hagan, ne aggódj miatta, rendben? Pont azt akarja, hogy összevesszünk és minden elromoljon. Hagynod kell, oké? - Az arcára simítottam a tenyeremet és rá mosolyogtam. Mély lélegzetet vett, majd koccintásra tartotta a poharát. 

 - Az új Mrs Arlenre - emelte meg a bort.

 - A legifjabb Mr Arlenre - válaszoltam, majd koccintottunk és ittunk. Finom volt, bár nem csodálkoztam volna rajta, ha Sierra beletett volna valamit, mielőtt átadja Hagannek. 

Hagan a combomra tette a kezét, és az arcomhoz hajolt, hogy megcsókoljon. Csókunk édes volt, a bortól is és a klasszikus értelemben is. Pár percig még csókolóztunk, aztán megjelent előttem Sierra arca. 

Véget vetettem a csóknak és a pult felett lévő órára néztem. Már igazán nem sok volt hátra a napból, ezt akár egyedül is kibírtam volna. De Hagan mellettem maradt, a szó legszorosabb értelmében. Egy centit se mozdult mellőlem. 

Karját végig a derekam körül éreztem, lehunytam a szemem és eszembe jutott a történetünk. Az, hogy mennyire könyvbe illő volt az egész. Távolról figyeltem minden egyes nap, most pedig házaspárként ülünk egy hajón a nászutunkon. 

Valaki odalépett hozzánk. Vékony hang szólított meg:

 - Elnézést, Lily Greengrass? - Kipattant szemem és felnéztem az előttem álló fiatal lányra. Maximum tizennyolc éves lehetett. Egy papír és egy toll volt a kezében a telefonján kívül. Elmosolyodtam. Mostanában, mióta kiadtam a második könyvemet, sokszor előfordult velem. - Kérhetek egy autogramot?