Lily Anne levelei

Tíz

Sziasztok! Megint soká hoztam, ne haragudjatok, de azt sem tudom, hol áll a fejem.
A következő részt illetően nem ígérek semmit. Szavazzatok és hagyjatok kommentet. Puszii! ❤

Hagan úgy érintett meg, mintha először tenné. Úgy csókolt meg, mintha ez lenne az utolsó lehetősége. A ruhám cipzárját olyan finoman húzta le, hogy csak a hangját hallottam.
Ajkait végigvezette csupasszá vált gerincem vonalán, mielőtt lecsúsztatta volna a ruhát a csípőmön keresztül a földre.
Akkor szembe fordított magával és a derekamat átölelve újra megcsókolt.

Az esküvő előtt sokáig vitatkoztunk, mert ő rögtön el akart indulni nászútra, de én egy nyugodt nászéjszakát akartam. Holnap reggel indulunk.

Azt akartam, hogy tökéletes legyen. Hogy egy éjszakára, csak egyetlenegyre, tökéletes legyek neki, csak neki. Megpróbáltam elfelejteni minden kétségemet magamat illetően és csak rá koncentrálni.

Ajkai édesen simogatták az enyémet, nyelveink lassan találkoztak, és még mindig meg tudott lepni, mennyire képes elvenni az eszemet akár már egy csókjával is. Újra megéreztem kezét a hátamon, egy pillanat alatt levarázsolta rólam a melltartót.

Úgy éreztem, ideje viszonoznom. Végigsimítottam a felsőtestén, majd kicsatoltam az övét, közben végig a szemébe néztem.

Nehezebben vette a levegőt, miközben lecsúsztattam a lábain a nadrágját és tartottam a szemkontaktust. Aztán felegyenesedtem és az ajkába haraptam.

Átcsúsztatta a nyelvét a számba és beletúrt a hajamba a tarkómon.

Az ágyunk mellett álltunk, ami kezdett kényelmetlenné váni, de ő azonnal segített ezen. Az ölébe kapott és letett az ágyra, majd mellém mászott.

Hirtelen nagyon szűkösnek és forrónak éreztem az egyébként tágas és kényelmes hálószobát. A testünk minél több felületen ért össze, úgy éreztem, sosem elég.

Életem legszebb éjszakája volt.

***

A csomagok már készen álltak. A kocsi már járt, anyámék az ajtó előtt álltak, Hagannel beszélgettek, én a lépcső alján várakoztam a semmibe meredve. Korán reggel volt, de így is érezni lehetett a nap melegét kelet felől.

Lenéztem a kezemre és azonnal mosolyra húzódott a szám, ahogy megláttam a gyűrűmet, amit Hagan húzott az ujjamra aznap, amikor feltette életem kérdését. Egy kis gyémánt volt fehérarany foglalatban. Nagyon Hagan ízlésére valló.

Egy rövidebb örökkévalóság után végre befejezték a beszélgetést és elindulhattunk. Izgultam, de ő ott volt és így úgy éreztem, minden rendben lesz, nem eshet egy karcolás sem rajtam. És hogy őt mi nyugtatta meg? Mi tette olyan magabiztossá és ellenállhatatlanná? Erre azóta kerestem a választ, hogy először megláttam. Az ujjára pillantottam és megláttam a karikagyűrűt az ujján.

Tökéletes volt; és akármilyen hihetetlen, a gyűrű csak még tökéletesebbé tette. Talán azért, mert tényleg nagyon szép volt; talán azért, mert hozzám kötötte, fogalmam sincs, a lényeg, hogy minden egyes porcikámnak szüksége volt rá.

***

Meztelen lábaimnak jól esett a padló hűvössége, lépteim bizonytalanok voltak, ahogy kiléptem a fürdőbe és hideg vizet engedtem a kezemre, aztán megmosakodtam. A tükörbe néztem; a szemeim pirosak voltak, az orcáim is, mintha égtek volna. És valóban, a kezemet az arcomra téve jéghidegnek éreztem. Ittam egy pohár vizet, majd visszamentem a szobánkba és befeküdtem Hagan mellé.