Bezárva

~2~

Én vagyok a démon, de nem kell félned, Ruby! Hallod, Ruby, ne félj!

Igen, kicsit sem kell félnem mikor egy démon suttog a fülembe... á, nem...

Nem hiszem el! Csak engem rémiszt meg ez a város? Anya is mostmár csak azt mondogatja, hogy biztos csak képzelődtem akkor öt évesen. Senkinek sem tűnik fel, hogy itt valami nincs rendben? Rémeket látok, hangokat hallok. De ha ez még nem lenne elég, még a városban történő furcsa dolgok is ráébreszthetnék a szüleimet arra, hogy ez a város para, húzzunk már innen!

- Ruby, kicsim! Kivinnéd a szemetet?

- Én kinem megyek oda egyedül!

- Ruby, kicsim! Születésed óta itt élsz és még mindig félsz kimenni az utcára! Mj van veled?

- Hogy velem mi van? Ez a város para! Nem értem, hogy nem veszitek észre!

- Nincs itt semmi baj!

- Anyu... - kezdtem nyugodtan - furcsa dolgok történnek itt. Valami nincs renben ezzel a várossal!

- Ruby... apáddal már gondolkodtunk ezen, de mostmár biztos... elkéne küldenünk téged egy pszichológushoz.

- Mi?

- Rémeket látsz és hangokat hallasz...

- Igen, ti meg azt hiszitek, hogy ez azért van mert megőrültem?!

- Ne ellenkezz! Felhívon a pszichológust! Holnap rendel! - mondta ellenkezést nem tűrő hangon.

Hát jó. A szüleim őrültnek nyilvánítottak. Szóval holnap irány a rendelő.