Bezárva

~15~

A lámpák gyér fényében megvilágított utcát figyeltem miközben az imént hallottankon gondolkodtam. "Itt nem vagyunk biztonságban" Ez azt jelenti, hogy Adam is tud a természetfeletti dolgokról?

- Megérkeztünk! -suttogtam és betettem a kulcsom a kilincsbe.

Adam-mel beléptem a házba és bezártam az ajtót. Leültünk a kanapéra. Adam engem figyelt, jöhetett a beszámoló.

- Egyedül éltem a szüleimmel. Kiskoromban egy alakot láttam a szobában aki azt mondja nekem, hogy ne féljek. Anyukám nem látta. Azóta bevésődött ez a mondat a fejembe és nem hagy nyugodni. Pedig még kicsi voltam akkor... Azótam minden nap furcsa és rémisztő dolgokat láttam itt. Mondtam a szüleimnek, hogy miket látok, de azt hitték, hogy halucinálok. Elvittek egy pszichológushoz. Akiről most tudtam meg, hogy Lisa apja. Ami nem is lenne gond, csak történetesen ez a pszichológus megakar ölni. Majd mikor kimenekültem a váróterembe a szüleim eltűntek. Találkoztam David-del és Mrs Andersonnal akik befogadtak. Úgy tűnt, hogy ők hisznek nekem és értik a városban történő bizar dolkokat. Találtam náluk egy kartondobozt tele kézírásokkal és és újságokkal. Levolt írva bennük minden a városról, a lényekről. Másnap elmentem az otthonomba, hogy hátha ottvannak a szüleim. Nem voltak, így felhívtam a rendőrséget, hogy bejelentsem az eltűnést ahol azt mondták, hogy már rég halottak. Visszamentem David- ékhez, de őksem voltak sehol.- mondtam

Egy kövér könnycsepp gördült végig az arcomon. Fájt, hogy elmondtam. Olyan érzés volt mintha belém hasítottak volna egy kést. Az egész életemet elcseszték. Ha anyáék nem vittek volna el a szichológushoz...

- Ruby... attól tartok én sem mondtam el mindent. -nézett rám aggódó tekintettel. Elkerekedett szemmel néztem rá. Nem úgy nézett ki mint egy gyerek aki most vallja be, hogy titokban megevett egy kocka csoki hejett kettőt.