Bezárva

~12~

Korán keltem, hogy hamar a főtérre érjek. Adam már ott várt. Odamentem hozzá. Köszönés képpen egy adag újságot nyomott a kezembe.

- Neked is jó reggelt! -utaltam arra, hogy eléggé bunkó volt

- Eggyütt dolgozunk, nem a legjobb barátok vagyunk!- háborodott fel

- Azért nem esne nehezedre köszönni!- vágtam vissza

Ellégé furán nézhetett ki, hogy két újság osztogató fiatal veszekszik és már pár ember várakozott körülöttünk, hogy kapjon újságot, úgyhogy abbahagytuk. Húsz percel késöbb Adam megszólalt.

- Bocs, nem akartam szemétnek tűnni, csak...

- Oké értem.- sóhajtottam -felejtsük el! -tettem hozzá

- Oké.

- Amugy -kezdtem - eleve úgy jöttem ide, hogy mindenkivel szigorúan szakmai kapcsolatom lesz...

-De miért? -kérdezte

- Mert nincs értelme megbízni senkiben! Mert a szüleim is elárultak, majd a legjobb barátaim is kiléptek az életemből szó nélkül! Ha még egy valakihez is közelkerülök, akkor ugyanúgy csalódnom kell! - ordítottam. Nem direkt, csak így ez az egész nekem sok volt.

- Figyelj -húzta mosolyra a száját -én nem hagyom el azokat akiket szeretek- mondta.

Ahogy elnéztem rajta, láttam, hogy őszíntén beszél. Odarohantam hozzá és megöleltem. Könycseppek gyűltek a szemembe. Ahogy Adam észrevette, hogy összekönnyeztem a kezét, elkezdte simogatni a fejem.

-Nyugi! Tudom milyen érzés ez! -suttogta a fülembe.

Erre is csak én vagyok képes. A fejembe veszem, hogy nem barátkozok össze senkivel, erre tessék.

- Amugy -kezdtem- mondta Mr. Payn, hogy minden újságot kikell osztani. Mi van ha nap végére még marad?- kérdeztem

- Nem tudom! Mindig is kitudtam osztani a lapokat a nap végére.- mondta

- Értem.

Délután már alig jöttek az újságért. Nem lepett meg. Ellégé unatkoztam, de csak eljött a nap vége. Adammal lépkezdtem a főnökünk irodaháza felé. Mikor beléptünk az ajtón, egyböl felmentünk a főnök irodájába. Bekopogtunk majd beléptünk az ajtón. Egy szürke, üres dolgozószoba fogadott minket. Az elöttünk lévő asztalnál ült Mr. Payn.

- Ugye nem maradt újság? -kérdezte, felsem nézve a munkájából

- Nem! -mondta Adam határozottan

- Rendben! -itt a fizetésetek mondta

Odamentünk a szürke asztalhoz és elvettük a pénzt. Elköszöntem Adamtől és hazaindultam.