Bezárva

~1~

Ruby Morgan vagyok, egy 17 éves gimnazista és itt élek Lost City-ben. Ez a város maga a para. Nem hiába elveszett város a neve. Már a házak puszta láttán is feláll a szőr az ember hátán. Az épületek elhagyatottak és nagyrészüket növény fedi. A mi házunk is ilyen.

Már születésem óta itt élek. Mikor a szüleimet megkérdezem, hogy miért pont itt van az otthonunk azt mondták, hogy így hozta a sors. Ez elég fura, de még soha nem hagytam el Lost City-t. Egy napra sem. A nagyszüleimet nem ismerem, és a városban senkivel nem tartjuk a kapcsolatot. Most, hogy jobban belegondolok, senkivel sem tarjuk a kapcsolatot.

Szóval, igen, ez vagyok én! Ruby Morgan, egy elhagyatott városban él ahol nem ismer senkit és semmit a szülein kívül, pedig már egy jóideje itt él. Á, csak egy kicsit para...

Sosem voltam egy félős kislány. Öt éves koromig. Anyukám azt mesélte, hogy ebben a koromban, egy nap együtt ültünk a szobában. Én pedig riadtan bámultam valamit. Már egy jó ideje áltam mozdulatlanul, amikor anya megkérdezte mi van. Én pedig ezt válaszoltam.

- Az a valami néz engem anyu! Nagyon ijesztő és beszél hozzám!- és ekkor elkezdtem sírni.

Anya riadtan fordult abba az irányba, amerre még mindig bámultam. Nem látott semmit

- És mit mond neked?- kérdezte dadogva

- Azt, hogy ő a démon. És, hogy ne féljek.

Azóta anya minden éjjel a szobámban alszik apával. Nagyon megijedt ettől a dologtól.

Lost City. A város ami megkeseríti az életem és ami az életem része már több éve. Rettegek. Minden neszre felkapom a fejem. Már egy bokor puszta látványa félelmet kelt bennem. A démon ami öt éves koromban eljött, megszállt engem! Éjszaka ezt hallom a fejemben. Én vagyok a démon, de nem kell félned Ruby! Hallod Ruby, ne félj!