"-Shawn..-elkezdte mondani a de nem bírta.Egy könny végig folyt az arcán.
-Baj van?-lepődtem meg a reakcióján.
-Igen...tudod ma Shawnt megtámadták....-megszorította a kormányt.-A nyílt utcán basszameg.-ütött bele karfába.
-Nagy baja lett neki?-hökkentem meg,és egyre jobban éreztem,hogy sírhatnékom van.
-Hát..készülj.Háromszor hátba szúrták.-nézett rám és sírt.
-Ugye nem?-én is a könnyeim hullatásába kezdtem.
-Nem...azt mondták 70 százaléka van neki..-húzta mosolyra nehezen a száját.-De csak reménykedni tudunk..
Nem sokkal később beértünk,a fehér és órási épület elé.
A recepcióhoz siettünk,majd bediktáltuk Shawn nevét.
-Második emelet,9-es szoba.-mutotatt a lift felé kedvesen.
Futottunk egyből a liftbe.Azaz 5 perc amíg a lassú lift felvonszolta magát örökké valóságnak tűnt.
-Cam..-néztem rá.
-Mi az?-mosolygott rám.
-Félek.Mi lesz ha meghal?-pillantottam le a földre.
-Ne félj.-ölelt meg.
Kinyitódott a lift és már vártak a többiek.Mosolyogtak.Ez fura.
-Van valami?-
-Csak pár horzsolás,semmi komoly.-mosolygott rám a kék szemével Nash.
-Mikor lehet bemenni hozzá?-
-Azt mondták,5 perc.-mosolygott rám Blake.
Leültünk a kényelmetlen műanyag székekre.Bal oldalam Blake ült,jobbra Cam.
-Látom kicsit több van veletek,mint ahogy mondtad.-mosolygott ki a fejéből Gray.
-Jójó lehet.-kuncogtam fel és Cameronra néztem.
-Mi az?-nézett rám Dallas.Elbambultam.
-Csak jó nézni téged.-nevettem fel.
Egy kórházban vagyunk és nevetünk.Amikor elsuhant előttünk egy orvos tiszta hülyének nézhetett minket.
-Jöhetnek.-nézett ki egy ápoló.
Mindenki befutott és közös ölelésbe vettük Shawnt.
-Ilyet többet ne csinálj.-mormogta a vállára Nash.
-Fáj még?-néztem rá kiskutya szemekkel.
-Kik voltak?-nézett mérgesen Cam.
Szegényt megbombáztuk a buta kérdéseinkkel.Itt most csak az a lényeg,hogy jól van és nem lett baja.
