-Kinyitod ma még?-kérdezte Cameron,miközben a zárral babráltam.
-Asszem' gáz van.-vakartam meg a tarkóm.
-Nincs meg a kulcs?-nevetett fel.
-Igen.Ezt honnan tudtad?-
A hátam mögé lépett és hallottam ahogy a fém eszközt elő veszi a farzsebéből.
-Amikor elindultunk elhoztam,mert ha rajtad múlott volna nyitva hagyod az ajtót.-kuncogott nagy képűen.
-Akkor jó lenne ha használnád is.-forgattam meg a szemem.
-Annak ára van.-harapott az alsó ajkába ravaszul.
-Mi az?-
-Csókolj meg.-húzta mosolyra a száját.
-És ha nem?-rántottam fel az egyik szemöldököm.
-Akkor majd megcsókollak én de kint maradsz.-mutogatott az ajtóra.
Bólintottam a fejemmel,mutatva hogy megteszem amit kér.
Megfogta a csipőm és lerakta a kulcsot.
Hamar kiugrottam a karjaiból és kinyitottam az ajtót.
-Ez nagyon csúnya volt.-lépett távolabb tőlem.
-Naaa ne haragudj.-öleltem meg.-De amúgy is megcsókoltalak volna nem kell kérned.-nevettem a szemébe nézve.
-Éhes vagyok.-nyávogott.
-Csináljunk valami kaját.-
-Pudingot!-csillant fel a szeme.
-Oké.-
Elkezdtük elő venni a tálakat és egyéb dolgokat.
Elfordult kezet mosni,és hirtelen ötlettől fogva a fejére húztam egy lábost.
Lassan felém fordult még mindig fején a fém főzőedénnyel.
-Tudom,hogy mosolyogsz.-böktem mellkason.
-Jól tudod.-
Elkezdett nagy lépteket tenni felém,én hátráltam.A lábaimat szedtem hátra fele mikor a kanapéba ütköztem és hátra estem.
Lehúzta a fejéről a lábost és beharapta az alsó ajkát.
Egyre gyorsabban közeledett felém,míg én megszeppenve feküdtem a kanapén.
Egyre szaporábban kapkodtam a levegőt amit Ő is észrevett.
Perverz mosoly ült az arcán.
Felkönyököltem de Ő visszanyomott.
-Már nem is vagyok éhes.-mormogta a fülembe,amitól eléggé zavarba jöttem.
Teljes testével rám feküdt,egészen beborított.
Óvatosan a hajamba puszilt,majd bele mosolygott.
Lejjebb haladt és a homlokom csókolgatta tovább,miközben én haját simogattam.
Nem sokkal később áttért az ajkaimra.Először lassan,aztán egyre szenvedélyesen mozgatta az övéit.A nyelve bejutást kért,hogy találkozhasson az enyémmel.
Óvatkosan végig simított a hasamon,így engedtem neki.
A pólóm széléhez nyújt és óvatosan feljebb húzta azt.
De a pillantot pár lépés szakította meg.
-Te bezártad az ajtót?-kérdeztem Camerontól aki leugrott rólam és elment megnézni a hang forrását.
-Shawn de megijesztettél.-lökte meg barátságosan Mendes vállát Dallas.
-Bocsi csak itt hagytam a táskám.-
-Elrontottál egy jó pillanatot.-néztem rá csúnyán.
-Még azért nem szeretnék keresztszülő lenni.-mosolyodott el.Gondolom látta mit csináltunk.
-Úristen,hogy néznél ki gyerekekkel a kezedben.-nevetett Cam.
-Ha kislány lesz akkor megvédem és ha fiú megtanítom csajozni.-kacsintott és a vigyor az arcán letörölhetetlen volt.
-Akkor inkább Blake lesz a keresztapja.-Dallas már fetrengett a nevetéstől.
-Ez fájt.-színlelt megbántottságot Shawn.-De ha nem bánjátok mennem kell sziasztok!-köszönt el és pillanatok alatt el is tűnt.
-Aludjunk.-ásitottam el magam és megindultam a hálószobám felé.
Bevetettem magam az ágyba,majd lecsuktam a szemeim.
Cameron befeküdt mellém és a kezeit erősen a derekamra kulcsolta.
-Cam alig kapok levegőt.-kuncogtam.
-Szeretlek.-puszilta meg a nyakam.
-Én is.-
Percekkel később már csak az aranyos szuszogását hallottam,ami ismertette velem,hogy elaludt.Kis idő múlva én is követtem a példáját.
Sziasztok!💁❤
Igen visszatértem.☺❤💕
Remélem örültök az új résznek.
Xx:Esztu😋💗💗💗
Kedvet kaptam egy új Calumos könyvhez.Szerintetek elkezdjem?:3😇
