Egy ideig még elhülyéskedtünk a vízben,de iszonyatosan kezdtem szédülni.Rádőltem hirtelen Cameron mellkasára.
-Hé.-nézett rá a sápadt arcomra.
-Menjünk ki.-néztem rá mire egyszerre csak felkapott és el is aludtam a kezében.
Kiértünk a partra és mindenki odafutott hozzánk.
-Baj van?-kérdezte Gilinsky.
-Csak megszédült.Nyugi.-nézett rám higgadtan Dallas.
-Akkor ma nem jön a bárba?-kérdezte Carter.
-Otthon maradok vele menjetek csak.-simogatta meg a vállam a kezében tartó fiú.Újra bealudtam.
✴✴✴✴✴
Pár órával később egy idegen szobában ébredtem.Lementem a lépcsőn a ház máris ismerőssé vált.Cameronnál vagyok.Nemár.Benéztem a konyhába.Senki.
-Felébredtél?-mosolygott perverzen a fiú mögülem.
-Ja.-vizsgáltam körbe a házat.-Ugye te nem velem aludtál?-
-Egy ideig igen de felkeltett a szomszéd kutya ugatása.Onnantól már csak néztelek aztán lejöttem enni.-kacsintott rám.Amiket mondott attól valamiért elvörösödtem. Magamra néztem és más ruhában voltam.
-Öhmmm Cameron.-böktem a vállára miközben Ő valamit a szekrényben keresett.
-Mondjad kislány.-mosolygott.Mi van ennek ma mosoly napja van?!?!Meg kell hagyni imádom a mosolyát,amit néha vicsorításnak is lehet nevezni,de ma sokkal többször csinálja,mint máskor.
-Te átöltöztettél?-néztem rá furán.
-Aha.-harapott a szájaba.-Bevallom baromi jó volt.-súgta a fülembe.Fura lett ez a fiú.
Lehuppantam a kanapéra.Nem sokkal később Ő is.A lábam alá raktam egy párnát.
-Az nem arra való.-nézett rám csúnyán.Kezembe vettem a párnát és ránéztem.
-Ha nem erre.-nevettem fel majd fejbe csaptam vele.Ő is kezébe vett egyet és párna csatázni kezdtünk.
Ráült hirtelen a derekamra és onnan ütni kezdte a fejem.
-Csinálhatnánk ezt fordítva és ruha nélkül.-nyalta meg az alsó ajkát és ultra perverzen mosolyogni kezdett.
-Arról csak álmodhatsz Dallas.-bújtam ki alóla majd hátulról nyakba teremtettem a puha párnával.
-Ez nem volt szép.Kiérdemled a büntid.-közeledett hozzám azzal a kaján mosolyával.
-Te mit csinálsz?-kérdeztem megkukulva.Ő nem válaszolt.Előhúzta háta mögül a párnát és ütni kezdett.Megragadta a csuklóm és hirtelen a kanapéra döntött majd felém kerekedett.
-Pont ezt.-közelített az arcával mikor valaki csengetni kezdett.
Kiment Cameron megnézni,hogy ki az.
-Sziasztok.-hallottam meg Blake hangját.-jöttem beteg látogatóba.-nevetett.
-Te gyökér nem is vagyok beteg.-futottam ki hozzá és a nyakába ugrottam.
-Akkor már biztos Cam leápolt..vagy te Camot.-kuncogott.
-Te hülye vagy.-szólalt meg Cameron és Ő is nevett csak én nem.
-Ha Cameron lenne az emberiség utolsó hímje akkor se nyúlnék hozzá.-nevettem el magam.
-Fasz vagy.Tudtad?-kérdezte Cameron majd a derekam kezdte csikizni.
-Látom,hogy készül valami.Inkább hagyom kibontakozni a dolgokat.Szóval megyek sziasztok.-
Már megint egyedül maradtam a vele.
-Cameron éhes vagyok.-nyafogtam.
-Mit szeretnél enni?-
-Csinálsz nekem palacsintát?-néztem rá kiskutya arccal.
-Nem.-látom rajta,hogy meg van sértődve.
-Mi a baj?-mentem hozzá közelebb.
-Semmi.-válaszolta a vállat vonva.
-Mond már el!.-mondta hisztisen és a vállára raktam mind a kettő kezem.
-Hozzám értél hazudtál.-mosolyodott el.
-Gyökér.-fordultam el.-De most már csinálhatod a kajám.-mérgelődtem.
-Jó.-sétált a konyhába de engem nézett.
Újra álmos lettem és evés előtt elaludtam.
Ugyan ott keltem ahol ezelőtt,csak ott aludt velem azaz állat is.Kiakartam menni egy másik szobába,hogy tudjon nyugodtan aludni.Észrevettem,hogy a keze a derekamon van és hozzám bújt.De cuki.Elkezdtem mozogni,hogy feltudjak kelni.
-Ne menj légyszi.-súgta a fülembe és erősen magához ölelt.
-Nyugi nem megyek sehova.-suttogtam halkan.
-Oké.-elkezdte puszilgatni a nyakam.
-Cameron nyugodj már meg itt maradok.-
Ezután elaludtunk kiskifli-nagykifliben.Egyértelműen én voltam a kicsi.
Sziasztok!💗💗
Igen észre vettem,hogy a díjat ott elcsesztem,hogy nem tettem fel 10 kérdést bocsi😹😹😾
Ox:Esztu💞🙉
