-Nash merre vagytok?-szóltam bele a telefonba.
-Cam haza akart jönni,és most arra tartunk.-morgott a telefonba,nagy eséllyel Cameron lefárasztotta a hisztijével.
-Jó már kész vagyunk jöhettek.-
Nem köszönt el csak lerakta a készüléket.
-Fiúk bújjatok el és kapcsoljátok le a villanyt.-mutattam a kanapéra és a szekrényekre amik búvóhelyek lehetnek.
-És te?-kérdezte Storm.
-Ti meglepitek én meg majd lejövök az emeletről a tortával.-mosolyogtam,már előre láttam milyen édesen fog reagálni Cam.
Nevetnem kellett azon,ahogy Shawn és Matt veszekszenek,hogy melyikőjük rejtőzzön el az asztal alá.Mint egy öreg házaspár.
Az eredmény még viccesebb volt,mert egymásra feküdtek.Nehezen tudtuk visszafojtani a nevetést.
A kilincs kattanását hallottam,és bizonytalan lépteket.
Nash és Cameron lépett be.
-Nincs itt senki?-kérdezte Dallas.
-Meglátjuk.-mondta Grier de hallottam a hangjára,hogy mosolyog.
Nagy eséllyel rátalálált a villanykapcsolóra valamelyikőjük.
Ekkor a fiúk előugrottak.
-Boldog szülinapot Cameron!-futottak hozzá és közös ölelésbe vették.
-Úristen Isten srácok!-mondta elérzékenyülve.
Sokáig ölelkeztek amit én nagy vigyorral néztem.Sokszor veszekednek,de olyan összetartóak.
-Cara hol van?-
Ekkor a tortával a kezemben lesétáltam a lépcsőn.
-Szeretlek.-csak ennyit mondott és oda futott hozzám.
Az édesség az asztalra löktem,Ő odajött és erősen megölelt.
-Mindennél jobban.-suttogta a hajamba.
Kicsit eltolt magátol és a szemeimbe nézett.
Teljesen belém mélyedt és ez zavarba hozott.
-Csókold már meg!-szólt Matt.
Egyre közelebb hajolt,és ajkait szenvedélyesen az enyémnek nyomta.
Ekkor elkezdtek tapsolni.
Cameron a kezeit a derekamra rakta és a csókunkba mosolygott.
A szemem sarkából láttam,hogy Shawn mellénk sompolyog és csinál rólunk egy képet.
Elrakta a telefont a zsebébe és a torta felé fordult.
-KAJACSATAAAA!-kiáltotta el magát és belemarkolt az édességbe.
-Én abból enni akartam.-durcizott Cam.
-Úgy se lett valami jó.-mondta Jack és Ő is követte amit Shawn tett.
Mendes egy nagy marék tortát Cam arcába kent.
-Naaa a hajam.-nyávogott fel.
A nagy "harcból" csak én és a testvérem maradtunk ki.
Huncutan rám nézett és a torta fele ment.
Én futni kezdtem előle.
Már az emeleten jártam,mikor hasonló érzés volt a szívemnél,mint ma a bevásárló központban.
Storm felért.
-Időt kérek.-csuklottam a karjaiba.
-Srácok gyertek fel!-
-Jól vagyok nyugi.-
A fiúk zihálva futottak fel.
-Cara tiszta sápadt vagy!-simította meg az arcom Cameron.
-De jól vagyok.-
-Holnap elmegyünk orvoshoz,oké?-fogta meg a kezem.
-Oké.-
