Sziasztok!❤
Emberek sajnálom,hogy mostanában nem volt rész.😭
Igérem hamarosan bepótolom.💛
Pár nap múlva kiengedtek.Az elmúlt egy hétben mindenki hirtelen rámakadt,mint ezelőtt Shawnra.
Éppen indultam kifele a szobámból,mikor az ablakomnál egy csörgő zajra lettem figyelmes.
Megláttam Dallast az erkélyemen.
Mindennél,és mindenkinél jobban utálom.Vagy mégsem.Nem tudom eldönteni.
-Hé Delevigne engedj be!-mosolygott a bezárt erkélyajtóm előtt.
Nem válaszoltam,csak behúztam a függönyt.
Lefutottam a konyhába és a hütőhöz siettem.
Reménykedtem benne,hogy a fagyi enyhíti az idegességem.
Felidegesít a közelsége.
Napok alatt magába bolondított,de olyan gyorsan ki is ábrándultam.Najó.Még nem teljesen.
-Miért zártál ki?-hallottam meg az idegesítő,de közben nyugtató hangját a hátam mögül.
-Cameron kérlek.-nem tudtam befejezni,mert hirtelen az ölelésébe fogott.
-Inkább ne beszélj.-nyugodt volt.
Pár másodpercig beletörődtem,de eszembe jutott minden.
-Nem most kibaszottul beszélni fogok!-csattantam fel,és próbáltam ellökni magamtól.
-Cara sajnálom.Hidd el.Én voltam az első aki ott volt melletted azon a kórházi ágyon,és szorítottam a kezed.Hallottam,amit Shawnnak mondtál,és rettentő rossz volt hallani,ahogy azt mondod nincs közöttünk semmi.-kicsit idegesebb lett hallottam a hangjában.
-Akkor miért nem voltál képes felvenni a telefont?Benned bíztam és bízok a legjobban.-ez véletlenül kicsúszot..a fenébe is...-Hidd el nekem is rossz volt kimondani,de ezt kell.Sajnálom...-lesütöttem a fejem.Fájt ezt mondani.
-Az lesz a legjobb ha most elmegyek.-simított végig a kezemen,és idegesen a hajába túrt.
Haza jött Storm.Vártam,mert már lassan 1 napja nem láttam.
-Húgi!-állt meg a szobám ajtajában és egyből felém vette az irányt.
Nem válaszoltam,csak erősen megöleltem.
-Hol voltál?-mosolyogtam rá.
-Az unokatesónk Chris azt mondta beszélnünk kell.Összeveszett a szüleivel és úgy tűnik ide költözik.-
-Ennek örülök.Úgy is régen láttam.-
Kis idő után Storm hasának a morgását hallottam.
-Éhes vagyok.-nyavajgott, úgy mint egy 8 éves aki nem kapta meg a nyalókáját.
-Akkor elmegyek kajáért.-álltam fel mellőle.
Kiléptem a házból és megcsapott a melegség.
Akaratlanul Cam házára pillantottam.Redőnyök leengedve,egy csöppnyi fény sincs bennt.Valahova elment.
Ránéztem a kicsi parkra is ami a mi és Dallas háza közt van.
Egy nagyon ismerős alak ült a padon.Fejét lehajtott és hosszasan merült magába.
Nagyon kiváncsi voltam,ki az.
Odalépkedtem és rájöttem.
Cameron az aki itt ül és emészti magát.Hangosan szipog.Akkor most sír?
-Hé.Valami baj van?-leültem mellé és pár perc csend után válaszolt.
-Semmi csak..hosszú.-nézett rám.Szemei pirosas színt kaptak ahogy az orra is.Hangosan szipogott.
-Te most sírsz?-
-Nem csak szökőkút akarok lenni és arra gyakorlok.-hajtotta vissza fejét,és a zöldellő füvet bámbulta.
-Sajnálom.-nem bírtam nézni,hogy szomorú.Miattam.
-Cara én kedvellek te meg utálsz.Ez olyan szar...-rárakta a fejét a vállamra és ott hüppögött tovább.
-Én szeretlek.-majd megpusziltam a fejét.
Nem válaszolt csak a nagy kezével az enyémhez közelített.Magabiztosan összekulcsolta ujjaink és rám mosolygott.
-Megcsókolhatlak?-súgta a fülembe.
-Örülnék neki.-beharaptam az alsó ajkam.
Elkezdett közelíteni felém.Nekidöntötte a homlokát az enyémmel és elégedetten mosolygott rám.
Kezeimet a nyakába fontam,Ő a sajátait a derekamra kulcsolta.
Ajakival az enyémekre tapadt.Soha nem csókolt ilyen jól senki.Beletúrtam a dús és selymes hajába,ami Őt megmosolyogtatta.
-VÉGRE EMBEREK EZT VÁRTAAM!-mosolygott óriás mosollyal a száján Nash a szobám ablakából.
-Menjünk vissza.-kacsintott rám és felhúzott a padról.
A kezem felé nyúlt és megfogta.
Benyitottunk és ott volt nálunk az összes bolond.
-Öhm bezárt a bolt..-motyogtam zavaromban.
-Nyugi láttunk mindent.-nevetett fel a testvérem.-Van számodra egy meglepetésem.-
Előlépett mögül a régóta nem látott unokatestvérem,Chris.
-Collins!-sikítottam fel és a nyakába ugrottam.
-Régen láttalak törpe.-ölelt vissza miközben a hajam simogatta.
Cameron csúnyán nézett ránk.
-Nyugi csak az unokatesója.-bökte meg Shawn.
-De akkor is.-mondta hisztis hangon.Hallottam,ahogy próbálja visszatartani a nevestését,és csak viccelődik.
Amint elváltunk Chrissel odamentem Camhoz.
Megfogta a derekam és magához húzott.
-Csak én ölelhetlek így.-súgta pervezen a fülembe.
A következő részt hamarabb fogom hozni kárpótlásként.☺🙈❤❤❤❤❤❤
