Reggel lassan nyitottam ki a szemem.Körül néztem és Cameron nem szuszogott mellettem.
Lesiedtem a konyhába,és keresni kezdtem.
Kiszúrtam,ahogy a konyhában tekeri a palacsintákat.
Nem vett észre,ezért úgy döntöttem meglepem.
Mögé álltam és befogtam a szemeit.
-Hogy tudtál hamarabb kelni nálam?-
-Úgy horkoltál,mint egy náthás rozmár.-kuncogott és maga felé fordított.
Gyorsan adott egy puszit a számra és vissza fordult a palacsintasütő felé.
-De azért cukin aludtam?-
-Olyan édesen,hogy kis híján cukorbeteg lettem.-nevetett nekem háttal.
Megettük az ételt,majd amikor mosogatni akartam csörögni kezdett a telefonom.
Ismeretlen szám..
Fura.
-Helló...-folytattam volna de ez a mérhetetlenül udvarias valaki a szavam közepébe vágott.
-Cara Chris vagyok nagyon fontos lenne találkoznunk..MOST!-nagy eséllyel Cameron hallotta a férfi hangot a telefonban,ezért furcsa ábrázattal kémlelt.
-Ki volt az?-tapintható volt rajta a féltékenység.
-Csak Chris.-vontam meg a vállam.
Elég zaklatottnak tűnt.
-Mit akart?-vonta fel a szemöldökét.
-Találkozni akar velem.Azt mondta sürgős..-mentem fel az emeletre készülődni mikor valaki a csuklómra fogott.
-Vigyázz magadra..kérlek.-egy gyors csókot adott számra és hazament.
Gyorsan felkaptam egy fekete szaggatott farmert,hozzá egy ugyanolyan színű pólóval.
Bőrkabátom a derakamra kötöttem,mivel elég esőre áll az ég.
Beleléptem a cipőmbe és a legközelebbi térre siettem.Érzem,hogy ott lesz.
Körbe néztem a láttam,ahogy idegesen harapdálja az alsó ajkát,és a tömeget kémleli.
-Chris!-öleltem meg.
-Szia.-mosolyodott el.
-Mi az ami sürgős?-fontam össze a kezeim a mellkasom előtt.
-Csak,hogy tudd.Cameron megcsal téged.Rajtad kívül még három ilyen lánnyal szórakozik...hidd el nem szeretett téged sosem.
-És én ezt,hogy higyjem el?-
-Mutatok egy képet.-
Elővette a telefonját,és a képernyőn Cameron volt,ahogy egy szőke hajú lányt ölelgett.
Teljesen lesokkolt..
Én azt hittem igaz,amit mondott nekem.
Csak megjátszotta,én meg teljesen bedőltem neki és bíztam benne..
-Hé Cara.-tette a kezét a vállamra.
-Mi az?-
-Nyugodj meg..-
-HOGY TUDNÉK ÍGY LENYUGODNI??!EZT TE SEM GONDOLTAD KOMOLYAN!-
-Még szeretnék mondani valamit..-
-Hallgatlak.-motyogtam az orrom,nem volt túl nagy kedvem emberekkel beszélni.Minden ember jelenléte idegesített.
-Én szeretlek...de nem csak unokatestvérként..esküszöm..Én majd elfeledtetem veled Dallast..-teljesen meghökkentem Ő pedig zavarba jött.
Egy puszit adott a számra és elment..
A saját unokatestvérem..szerelmes belém..
Aki elmondta az igazat és kirángatott az álmaimból.
Még érzem azt,hogy van egy csepp remény,hogy lehet valamit csak félre értett és Cameron nem csalt meg.
Idegesen hazasiettem és néha-néha letöröltem az arcomról a könnyeket.
Egy hatalmas villámlást hallottam és bumm már szakadt is az eső.
Éppen a zárat nyitottam mikor egy lány nevetést hallottam.
Cameron és egy szőke lány összebújva mentek egymás mellett egy esernyő alatt.
Tehát Chrisnek igaza volt..
Cam részéről ez az egész csak egy színjáték volt.
Az idegesség irányított.
Elkezdtem közeledni a viháncoló "pár" fele.
Odaálltam eléjük.Cameron volt az.Averyvel Shawn unokatestvérével.
-Köszönöm..-csak ennyit tudtam kinyögni és futottam vissza a házba.
-Ez nem az aminek látszik..-utolért Dallas már megint.
-Akkor már jegyesek is vagytok!?-akadtam ki jobban és a könnyeim már patakzottak.
-Én csak...-
-Te csak kihasználtál-szavába vágtam és bezárkóztam.
Emberben még ilyet nem csalódtam.Gratulálok Cameron.
