Teen Wolf [Derek Hale] Fanfiction (II.) - (magyar)

15. fejezet

Sziasztok!

Nos, ez a fejezet most egy oldallal rövidebb lett, de ígérem, a következőnél bepótolom! Ehhez már nem tudtam mit hozzáfűzni.

Most az egyszer zenét is ajánlok hozzá, erre írtam, szóval akinek van kedve, meghallgathatja Christina Perritől az A Thousand Yearst. :)

Jó olvasást!

Derek Hale

Derek dühösen dobta be az utolsó pólóját is az ágyán lévő hatalmas sporttáskába. Nem maradhatott itt. Nem tehette. El kellett mennie, ezúttal végleg. Eddig is úgy tervezte, de egyszerűen képtelen volt másfél hétnél tovább távol lenni. Tudta, hogy Zara haragudott rá, amiért egyszer sem szólt, hogy elmegy. Aggódott érte, de dühös is volt. Dereknek ez kellett. Bár minden sejtje tiltakozott az ellen, hogy magára haragítsa és megbántsa a lányt, nem tehetett mást. Így talán könnyebb volt elfogadnia a tényt, hogy Derek nem lesz ott többé. Most, hogy kimondta a végső szót, úgy érezte, visszafordíthatatlanul megpecsételte a sorsukat. Zara alig fél órája jelentette ki, hogy ő többet nem hisz ebben a társ-dologban, hogy Derek átverte őt és ezért most gyűlöli. Hogy nem tudja, mit akartak egymástól, de ő ebből soha többet nem kér. Még azt is a szemére hányta, hogy talán csak ágyba akarta vinni őt, hiszen egy huszonöt éves férfi mi mást akarhat egy gimnazistától?

Dereknek rosszul estek a szavai, szíve szerint megmagyarázta volna neki, hogy ez nem így van. Elmondta volna, hogy miért történt mindez, de nem tehette. Túl sokszor sodorta már veszélybe őt. A lány ember volt, ő vérfarkas, nem illettek egymáshoz. Nem elég, hogy a lány neki hála már rengetegszer került rossz helyzetbe, még a magánéletét is tönkretette. Amióta Zara szülei tudnak Derekről, a kapcsolatuk a saját lányukkal extrém szinten megromlott. A lány találhat valakit Derek helyett, de új családot nem fog kapni.

A férfi elkezdte kihordani a dolgait a fürdőszobából. Nem rendezett el semmit, egyszerűen csak beledobálta a tárgyakat a táskába úgy, ahogy voltak. Mikor megfordult, hogy a maradék cuccokért visszamenjen, egy alakot látott meg a szeme sarkából.

Peter állt a fém ajtó keretének dőlve, hosszú ujjait az állán tartva, elgondolkozva nézte az unokaöccsét.

- Te meg mit keresel itt? - mordult fel Derek. Nem volt szüksége a férfi savazó megjegyzéseire.

- Életemben először tettem úgy valamit, hogy abból ne származzon semmi hasznom. Heteken át szerveztem, hogy minden rendben menjen, és ne kelljen a savanyú képedet bámulnom, most pedig arra kell hazajönnöm, hogy összevesztetek?! - Peter ellökte magát a támaszától, lassan közelebb sétált Derekhez. - Mégis hová mész? Mit akarsz most csinálni?

- Nem tudom még. - A férfi összepréselte az ajkait, a vállai megfeszültek. Szíve szerint képen törölte volna a nagybátyját.

- Miért nem békültök ki? Egyszerűbb lenne, mint új lakhelyet keresni, nem gondolod?

- Szakítottunk. Már vége van. - Derek hátat fordított a másiknak, és bement a fürdőszobába, hogy egy újabb adag tárggyal térjen vissza. Azokat is beszórta a fekete táskába.

- Rengetegen békülnek ki egy szakítás után. Egy olyan után, aminek oka is volt.

Derek egy pillanatra lefagyott. Úgy tűnt, Peter mindenről tudott, ami ebben a pár napban, hétben történt. Küldött egy minősíthetetlen pillantást a férfi felé, miközben behúzta a cipzárt. Nehezen ment, hiszen teljesen rendezetlenül volt telepakolva.

- Nem gondoltad meg magad? - Úgy tűnt, Peter nem adja fel.

- Miért tenném? - kérdezett vissza Derek idegesen.

- Talán mert ebben benne volt az önkéntes munkám, azt megbecsülhetnéd. Ezen kívül indokotok sem volt erre az egészre. Igenis zavar, hogy tönkreteszed az egyetlen dolgot, amiért nem kértem térítést...

Derek úgy nézett rá, mintha a puszta tekintetével akarná megölni őt.

- Ha ennyi a bajod, visszatérítem, probléma megoldva. - Derek hangja gúnyos volt. Peter megforgatta a szemét.

- Nem kell, akkor nem lenne mivel dicsekednem. - Peter sem gondolta komolyan, amit mondott, ezt ki lehetett érezni a hangjából. - Vagy tudod mit? Ha szeretnéd, akkor tedd. Béküljetek ki a kiscsajjal, és meg leszek elégedve.

- Peter, nem! - Derek hangja hosszan visszahangzott a félig üres helyiségben. A nagybátyja erre nem mondott semmit, csak megvonta a vállát.

Derek egy mozdulattal összeszedte azokat a hivatalos iratokat, amiket muszáj volt megtartania, a többit otthagyta az asztalon. Elrakta a papírokat is, majd felkapta a vállára a táskát.

- Most komolyan, hová mész? - horkant fel Peter.

- Valahová, ahol egyedül lehetek - vetette oda neki a férfi jelezve, hogy nem kér többet a másik társaságából.

- Omega akarsz lenni? Ez nagyszerű ötlet, ha... - Peter hangja gúnyos volt, ám hirtelen elharapta a mondat végét. - Ó... Nem hinném, hogy Zara pártfogolná az ötletedet.

Derek megforgatta a szemét. A nagybátyja sajnos túl jól ismerte a gondolatait. Tudta, hogy a férfi nem csak egyedül akar maradni.

- Nem is kell, hogy megtegye. Amúgy sem tudná meg - rántotta meg a vállát úgy, mintha valami lényegtelen semmiségről beszélne.

- Gondolod? Itt vannak a bétáid, ők előbb-utóbb biztosan rájönnének, akkor pedig elmondják a kiscsajnak is - felelte az idősebb vérfarkas, majd felemelte a kezeit. - Oké, tőlem legyél omega, nem érdekel, de azért ne ölesd meg magad!

Derek felkapta a fejét. Kimondva súlyosabban hangzott, mint a gondolataiban. Szinte akaratlanul kezdett el kiabálni.

- Mégis miért, Peter?! Rendben, te egy pszichopata vagy, úgysem érted meg, de legalább próbálj belegondolni! Hányszor kerültem már a halál szélére? Milliószor, mégis itt vagyok! Hányan vannak, akik úgy halnak meg, hogy ki sem érdemelték? Millióan! Én mivel érdemeltem ki az életet, ha ők nem?! Nem akartam gyilkos lenni, mégis megtörtént! Ott, akkor nekem kellett volna meghalnom, nem neki! Nem egy ártatlan, fiatal lánynak! Tudod, mit mondott? Tudta, hogy vérfarkas vagyok! - A férfi lehalkította a hangját. - Nem akarom, hogy ez még egyszer megtörténjen.

Peter hosszú másodpercekig néma csöndben állt, míg valamiféle reakciót nem mutatott.

- Te egy idióta vagy. Mindegy, nem győzködlek tovább. Azt teszel, amit akarsz - legyintett, majd elhagyta a lakást. Derek már azon is meglepődött, hogy a férfi egyáltalán leállt vele vitatkozni. Felkapta a Camaro, kulcsait, és ő is elindult kifelé. Az ajtóból még egy pillanatra visszanézett, de nem hagyott időt az emlékeknek. Behúzta a fém nyílászárót és lesietett a lépcsőn.

Elsőnek egy olyan helyet kellett találnia, ahol biztosan vannak vadászok.