Teen Wolf [Derek Hale] Fanfiction (II.) - (magyar)

10. fejezet

Sziasztok!

Még mindig élek, és egy „kis" késéssel hoztam a következő fejezetet. :) Jó olvasást!

Derek Hale

Derek a kanapén ült és az SMS-eit szelektálta. A rengeteg üzenetet, amit Stilestól kapott, kapásból kitörölte, Scottét átfutotta, mielőtt száműzte volna. Zara iskolában volt, valószínűleg igyekezett minden percet kiélvezni, amit büntetlenül tölthetett Stilesszal. Derek nem hibáztatta azért, ha több ideig maradt bent, mert amióta összeveszett a szüleivel, a két felnőtt gondosan ügyelt arra, hogy a lánynak ne legyen módja találkozni vele. A férfi összepréselte az ajkait, ahogy erre gondolt. Dühös volt, nem is kicsit. Szíve szerint széttépte volna őket, de mégsem tehette.

A monoton mozdulatsorból a telefonja rezgése zökkentette ki, anélkül felvette, hogy megnézte volna a nevet a kijelzőn.

- Igen?

- Helló, Cora vagyok. Otthon vagy, vagy máshol talállak meg? – A lány hangja jókedvűen csengett, Dereket váratlan meglepetésként érte.

- Most? Itthon vagyok, de te nem Spanyolországban vagy? – A legutóbb a húga onnan üzent neki, de nem mondta, hogy visszajön.

- Igen, most. Itt vagyok Beacon Hills-ben. Akkor ne menj sehová, mindjárt jövök! – Meg se várta a bátyja válaszát, letette a telefont. Derek meglepetten meredt a készülékre, majd vállat vont és elindult, hogy átöltözzön.

Pont végzett, amikor a húga egy tornádó sebességével száguldott be az ajtón. Derek felvont szemöldökkel nézett rá. Cora régóta nem az a fajta lány volt, akinek az arcán hatalmas, lelkes mosolyt láthat az ember, így nem értette az okát. Nem kellett sokat várnia, hogy megtudja, a lány boldogan hadarni kezdett.

- Azt csicseregték nekem a kismadarak, hogy valaki megtalálta a társát! Mióta... ? Miért nem mondtad?

Derek zavartan köhintett egyet. Nos, mennyit is beszéltek eddig egymásnak a szerelmi életükről... vagy mennyit is beszélt erről egyáltalán bárkinek is? Megvan, semennyit!

- Úgy... négy hónapja – felelte, de rögtön kapta is a következő kérdést.

- Ki az? Vérfarkas, ugye? Láttam már a nőt?

Nos, Cora enyhe képzavarban szenvedett. Derek ezúttal az ajkát beharapva nézett vissza rá, mire a lány arca elhűlt.

- Nem vérfarkas, ugye?

Derek megrázta a fejét.

- Ember... és tizenhat éves. Nem láttad még, de biztosan beszéltem már róla.

- Ugye nem Stiles?! – kapta a szája elé a kezét a lány. Derek felhördült.

- Úristen, dehogyis! Zara, tudod, a barátnője.

- Nem, nem tudom, de mindegy. Legalább nem az a gyerek. Azt nem tudtam volna elviselni – fújta ki a levegőt Cora, látszólag megkönnyebbült. Derek hálás volt neki, amiért a korkülönbségre nem tett megjegyzést.

Csend telepedett közéjük. A lány látszólag próbálta feldolgozni a hallottakat, messze nem erre számított. Derek tudta, mire gondolt. Egy egészen apró pillanatra a régi, rossz gondolatai újra megkörnyékezték őt, de inkább elhessegette őket. Nem ért rá azon rágódni, hogy majdnem egy gyerekkel van együtt, jelenleg ennél sokkal nagyobb problémák is voltak.

A következő pillanatban Cora arca elsötétült, és ebből a férfi érezte, valami rosszra kell, hogy számítson. Bár ritkán látta a húgát, ismerte őt, a gesztusait, a mimikáját, mindenét, hiszen közel azonos volt az övével.