Teen Wolf [Derek Hale] Fanfiction (II.) - (magyar)

Köszönetnyilvánítás?

Sziasztok!

Most egy fura érzelmes maszlagra számíthattok, hiszen elérkezett ez a pillanat is...

Befejeztem életem első „regényét". (Nem is tudom, hogy kell-e oda az az idézőjel.) Olyan fura ezt most leírni, egészen eddig mindig csak belekezdtem írásokba, de egyiket sem fejeztem be, nem is hittem volna, hogy valaha egynek a végére fogok érni. Ezt kétfelé köszönhetem meg.

Először is NEKTEK! Ha nem lennének olvasóim, nem lettem volna képes egészen az utolsó mondatig végigvinni ezt a fanfictiont. Nem lettem volna elég kitartó, ha nem látom, hogy vannak, akik szeretik, amit csinálok. Nagyon hálás vagyok nektek a sok megtekintésért, vote-ért és kommentért!

A másik pedig maga Derek Hale. Kicsit fájó pont nekem, mikor megjegyzik, hogy de hát ő nem is létezik... Nos, már annyit írtam róla, hogy nekem már igenis él, augusztusban volt egy éve, hogy megismertem. :D Neki is köszönöm, ha ő nem lenne, nem tudtam volna kiről megírni ezt a fanfictiönt.

Igazából nem mindig voltam elégedett magammal, ez leginkább a második évadra érvényes. Úgy érzem, nem tudtam úgy átadni, ahogy akartam, összecsapottabb lett, mint az első, kevésbé élvezhető. Féltem, hogy Zara karaktere egy idő után elviselhetetlenné, idegesítővé válik, vagy hogy Dereket elrontom. Ennek ellenére erre is rengeteg pozitív visszajelzés jött, aminek nagyon örülök. :)

Ez most fura lesz, de úgy érzem, Zarával együtt kicsit én is feljebb nőttem. Mármint ugyanonnan indultunk: lány, aki csak ábrándozik, de soha az életben nem fogta még meg egy fiú kezét sem úgy... Bár Zara sokkal tovább jutott, mint én, hiába a korkülönbség (:D), emiatt is szeretem ezt a sztorit, hiszen a hónapok alatt, amíg írtam, volt igazi randim, megfogtam valakinek a kezét, megvolt az első csókom... (majd a második, aztán a harmadik is), az első párkapcsolatom (bár csak két hétig tartott), szóval értitek. Ennek nem sok köze van a fanfictionhöz, de nekem valahogy mégis hozzátartozik. :')

Eddig nem igazán értettem, minek a könyvek végére külön kisregény a köszönetnyilvánításnak, most rájöttem. Amivel hosszú hónapokon keresztül foglalkoztál, nem lehet csak egy szóval lezárni, mikor még annyi gondolat van az emberben... Mit lehetett volna másképp írni? Lehetne még folytatni? Nos, én bármennyire is szeretném, sajnos úgy látom, hogy nem, ebből már nem tudnék egy harmadik évadot kihozni. Nem tudnék már mit leírni, bármennyire is a mindennapjaim részévé vált már Zara és Derek élete. :D

Mindegy, nem akarok több oldalt írni, valószínűleg más nem vette ennyire a lelkére, hogy vége van a történetnek, hiszen ahogy eddig magamon észrevettem, az író-írás kötelék szorosabb, mint az olvasó-írás pár. :D Köszönöm még egyszer, hogy itt voltatok és olvastátok, köszönöm annak, aki eljutott odáig, hogy ezeket a sorokat olvassa. Azt is köszönöm, hogy volt, aki a díjas és kihívásos cuccokat is végigolvasta, ezáltal pedig jobban megismert engem. :) A követőimnek pedig külön köszönöm, hogy bekövettek, nem gondoltam volna, hogy egyféle Teen Wolf fanfictionnel ennyit lehet szerezni. :)

Legyetek rosszak, shippeljétek Zarát és Dereket... aki pedig szereti a Miraculous című sorozatot, az fog még hallani rólam. :D