Part 5

1.9K 99 3
                                    

Pity,pity..... hangos pittyegésre ébredek. Korház szag. De mit is keresek én egy korházba?? Vagy egyáltalán ki vagyok én??? Mi??mi?? Történik velem? Azt sem tudom hogy ki vagyok.Lassan kinyitom a szemem. Hét szempárral találom szembe magam.
-Úr isten Lar. Felébredtél!!-ujjong egy nálam idősebb, talán a többiek közül is a legidősebb,szőkés barna fiú.
- öhm.. ki az a Lar?? És kik vagytok ti?? És mért tesztek úgy mintha ezer éve ismernétek??????-kérdeztem. Láttam összetörtem őket. Még magam sem tudom hogy ki vagyok. Hogy tudnám hogy kik ők?
-Te... tee tényleg nem emlékszel ránk?-lábad könybe a szeme egy velem talán egykoru, barnahaju,sapkás fiu.
-Nem.-sütöttem le a szemem.
-nem,nem,nem. Rám emlékezned kell. Én vagyok Jacob. Hallod. Emlékezz!!!-és el kezd bőgni. Ekkor jön be a nővér.
-Hogy érzi magát kisasszony??
-én.. én.. nem tudom hogy ki vagyok. Nem tudom hogy mért és miként kerültem ide, és nem tudom hogy kik ők. -kezdtem el sírni.
-Ne sirj!-jön oda egy nálam kissebnek tűnő nagyon kis cuki fiu.- nekem mondig is Lara mardsz. Akkor is ha te nem emlékszel rám.-olyan cuki
-Nos azt hiszem magának amnézijája van.-mondja a nőver.
- és vissza fog jönni neki??-kérdezi egy nagyon helyes fiu. Aki eddig meg sem szólalt.
-Hát elméleteim szerint pár nap múlva visszajöhet neki. De most hagyom önöknek megbeszélni a dolgokat.-ment ki.
-Hát akkor kezdem én. Cameron Dallas.-mondja az idő fiú.- de csak Camnek szólítanak. Annyi közös emlékünk van. Például te neveztél el Caminak.-mondja.
- hát én Jacob Sartorius vagyok. A legjobb barátod.-mondja a sapkás srác.
-Johnny Olrlando- mondja a cuki fiú.
-Blake Gray.
-Taylor Caniff
- Aaron Carpenter.
-Brandon Rowland.
-Hunter Rowland.-mondja a helyes srác. Látszott rajta hogy őt viselte meg a legjobban. Vajon mi történt?

Már este a volt. A sráccokkal jól összebarátkoztam. Elmesélték az összes közös sztorinkat. Csak azt hiszem valamit elhalgatnak Hunter szinte meg sem szólalt és Blake sem. Azt meg bem akarták elmesélni hogy hogy kerültem ide. De mindegy majd ugy is visszatér az emlékezetem.

-Nekünk most mennünk kell.-mondja Cam.
-Valaki nem marad velem?Mert tudjátok nem szeretnék egyedül lenni.
-Hát tulajdon képpen mi ráérünk. -mondja Tay és Aaron.
- de én is szeretnék. -mondja Johnny.
-Johnny te még nem vagy felnőt te még nem maradhatsz.-világositja fel Jacob.
-Ahjj, de holnap reggel hatkor már itt leszek ám.
-Oké, Jonny oke. Várunk.-mondtam,nevetve.

Még egy jó orán át beszélgettünk de kezdem fáradni.
-Srácok nem alszunk??-mert én már nagyon fáradt vagyok.
-oke. Jo éjt.

Már joban aludtam,mikor megébredtem eszembe jutott minden. Mérges és egyben boldog is voltam.
Gyűlölöm Huntert de mégis szeretem. Blaket nem értem. De Hunter még asztsem mondta hogy bocsánat. PFF na majd reggel lesz mit mesélnie.

Köszönöm az olvasást. Irjátok meg nyugodtan ha valamiben váltztatni kellene.

The Boy Who Stole My Heart -Hunter Rowland (Befejezett)Onde histórias criam vida. Descubra agora