The Boy Who Stole My Heart -Hunter Rowland (Befejezett)

Part 26

Reggel hangos sikításra ébredtünk. Ez nem lehet más mint Bianka. Akkor bevált a szivatásunk.
-  ááááá!!!! A hajam!!!!!-hallatszott. Mi a fiukkal gyorsan leszaladtunk.
-Blake!! A hajam!! Nem nem!!- ordibált
-Szívem nyugodj meg! Menj fel a fürdőbe és tedd rendbe magad!-próbálta nyugtatni.
- Megfizettek!-mutatott ránk és feltrappolt a fürdőbe.
- Aha biztos! Elveszed a hajvasalónkat???-röhögött Jacob.- bár a tíz centis kőrmeiddel azt is nehéz lenne.-fejezte be Johnny. Ezt adom! Hú de megérdemelte a csaj.
- Most ez mire volt jo??-kérdezi Blake.
- Sok mindenre!-röhögöt Cam.
- Most mi bajotok van vele???-kérdezi. Ez most komoly?? Na ne szivass....
- Komolyan kérdezed??? Gondold végig mit tett Laraval. Lara a legjobb barátunk?? Rémlik?? Eldobnád egy holmi ribancért???? Gondolkodj haver.- világositotta fel Hunter.
-Ti nem gondoltok bele az én helyzetembe!!! Főleg te nem Hunter. Neked minden összejön. Velem?? Velem senki sem törödik!!-mondta de közbevágtam.- ez nem igaz Blake!
- De kurvára igaz. Basszus nem veszd észre??? Még mindig beléd vagyok esve!!!!!!-ordította és elment. De-de azt mondta hogy már túl van rajtam...
-Cikiiii...-szól Cameron.
-Fogd be Dallas!-intettem le. Kínos csend telepedett le.
-Hunter most mi lesz??- kérdeztem
-Nem tudom.- mondta és szorosan megölelt.
- én most elmegyek sétálni! EGYEDÜL!!!- emeltem ki az egyedül szót. Ki kell szelőztetnem a fejem. De ha Blake engem szeret akkor mért jár Biankával?? Direkt?? Nem nem. Blake nem ilyen.. vagy? Nem nem tudom.
-Lara??-hallottam meg egy ismerős hangot.
-Nick?-nagyon meglepődtem.
-Szia! Nagyon rég láttalak!-ölelt meg.
- Szia! Igen. És miújság veled??
- Semmi különös!-mondta. De láttam rajta hogy valamit titkol.
-Nick!!
-Ahj. Jó! Feladom! Barátnőm van.-mondta végre.
-Jiiiiiiiiiiii!!!! Nicknek barátnője van!!-kezdtem el kiabálni!
-Shhhhh!!-tette a kezét a szám elé.
-Jól van! -vettem lejjeb a hangom.- de hogy hívják?? Milyen? Kedves? Okos?-bombáztam le a kérdéseimmel.
- Hát aranyos. Szép, kedves, okos...-áradozott!!
-Akkor meg kell ismernem!-jelentettem ki
-Még csak az hiányzna. Megrontanád!
-Héé...-játszottam magam.
-Nyugi csak vicceltem. Makd egyszer bemutatlak.-mondta.- de most eljössz velem valahova.-jelentette ki.
-Hova?? Nick hova-kérdeztem de már elkezdett húzni.
-Meglepi!-mondta.
-Utálom a meglepiket!-mondtam durcásan.
-De ez tetszeni fog!-mondja. Hát remélem is Nick! Nagyon remélem. Már egy öt perce megyünk. Hova visz????
-Itt vagyunk!-mondta és megált egy gördeszka pálya elött. Mimdig is ki akartam próbálni!!
-Nick! Nagyon köszönöm!! De te tudsz??
- Mi az hogy! Én profi vagyok! Pisis korom óta gördeszkázom!
-Megleptél!-mondtam. Nem hittem volna hogy Nick gördeszkázik.
-Megtanítasz??-kérdeztem
-Hát persze!-mondta. Odaadott nekem.egy fekete deszkát és felment a pályára. Egy csomó srác volt ott. Hülyén nézhettem ki egy deszkával a kezmben a pálya szélén.
-Na gyere!-kiabálta oda nekem. Rááltam a deszkára. Majd nem hanyatt estem de Nick megtartott.
Már egy órája tanulom. Egész jól megy. Már tudok pár dolgot.
- Achh-mondtam mert valaki fellökött.
- oo bocsi nem figyeltem!-segített fel egy seprűhaju gyerek.- Lám, lám itt celebek vannak??-kérdezte a mellette álló fiút. Ezek szerint tudja hogy ki vagyok.
-Hát igen ezek szerint!-mondtam
- Nem hittem volna hogy te itt lógsz Nickkel?? Eggyáltalán honnan ismered.
-Képzeld Nick az eggyik barátom. És attól még hogy celeb vagyok élhetek normális életet.-világositottam fel.
-Oké oké csak kérdeztem. Szabad egy kávéra?-kérdezte. Na még mit nem!!
-Sajnálom de ezt az ajánlatot elutasítom! Gyere Nick!-mondtam és elhúztam onann.
-Aztaa Jacket még senki sem rázta le!-ámuldozott.
-Ezek szerint ő ilyen menő gyerek féle.
-Hát igen!-mondta.- és veled mi van? Nem is kérdeztem.
-Ne is mond! Nem a legjobb.-mondtam és elmeséltem neki.
-Hát Blaket nem ilyennek képzeltem. Vagyis érted hogy hogy értem?-kérdezte.
-Hát de nem is ilyen vagy nem tudom.-gondolkodtam. Hirtelen ránéztem az órára. Este nyolc nekem haza kéne mennem mert már késő van.
-Nick mennem kell! Majd valamikor találkozunk.-mondtam és megöleltem.
-Hazakisérjelek?
-Nem kell! Itt van az utca végén!
-Oké! Szia
-Szia!-köszöntem. Már be akartam menni a házba. De ami bent fogadott arra nem számítottam......