Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
2........... el sem hiszem. 2. Vagyok a Fanfictionok közül. Nagyon köszönöm nektek. Oke és most jöjjön a rész.
Telnek a napok......telnek az órák. De legfőkèpp a kegyetlen percek. Ha most belegondolok akkor számíthattam volna erre..... mert hát ti is látjátok,tudjátok hogy ez az év nem a legszerencsésebb évem. Csak érzem hogy a hegek a bőrömön egy mélyülnek. Minden órával több fájdalom. Csak azon gondolkozom hogy mi értelme? Mi értelme van ennek az egésznek? Talán nekem azt adta a sors hogy itt vége? -Tessék!-szakította meg a gondolkozásom és vágott hozzám egy vizes palackot Sarah. Már annyi erőm sincs hogy odanyúljak a palackhoz. -Nem mérgeztem meg. Nem az a cèlom hogy meghalj!-horkantott fel. Tényleg?? Hmm nem is tudom. -De ahogy látom már csak óráid vannak hátra.-nevetett fel gúnyosan. Ch...........nem akar megölni. Most is ezt teszi. Egy utolsó................. Még ilyenkor is erre kell gondolnom mikor mikor már a látásomat is elvesztem.......minden sötét körülöttem. Csak azt tudom hogy vagyok. De érzem hogy nem sokáig. Csak hangok.......csak hangok....de de ez nem lehet. -Lara? Hallasz?-veszi valaki kétségbeesett hangon az arcom. Hallom...hallom. -Lara! Nem hagyhatsz itt. Én én tudom hogy hibáztam.-beszélt hozzám valaki.-Csak ne ne hagyj itt. Nem élném túl.-beszélt hozzám továbbra is. Érzem és tudom ki ő. De ő nem lehet az..........
-------------Hunter szemszöge------------- Öszetörtem. Ahogy élettelen arcát a kezemben tartottam. Nem nem bírtam, bírom feldolgozni. Most nem számít hogy hazudott, átvert. Csak, csak az számít hogy, hogy szeretem. És most éppen el fogom veszíteni. Nem, nem élném túl. ha tudtam volna hogy ez lesz a vége..Most ahogy itt állok a váróteremben tehetetlenül, ez ez borzalmas érzés. Lehetséges hogy eddig úgy bántam vele mintha nem jelentene nekem semmit,de ez rohadtul nem igaz,hiszen első pillantástól belészerettem.
-Hunter!-borul a nyakamba Emiy. Ők még csak most értesültek a hírről.
-Tudni valamit?-ér ide Bandon. Nem legesen megráztam a fejem. Mindenki maga elé bámúlva merengett el a gondolataiba........................................
nagyon bocsiii a rövid részért de úgy éreztem hogy most kötelességem posztolni egyet.
