The Boy Who Stole My Heart -Hunter Rowland (Befejezett)

Part 28

1 hét múlva------------------------/-----
-Ezt nem hiszem el!!!!!-kezdtem el zokogni.-Menj a francba Rowland. Mondtam és lerogytam a padlóra.
Hogy mi is történt???? Hát elmesélem.
Ez alatt az egy hét alatt minden megváltozott. Elsősorban Hunterrel a kapcsolatom. Hogyan is?? Hát úgy hogy amióta kibékültem vele mindig csak veszekszünk, vagy ha nem akkor egyszerűen hozzám sem szól. Levegőnek néz. Mikor kérdezem hogy mi a baja azt válaszolja semmi. De látom hogy valami baj van. A srácok is furák. Mintha valamiről tudnának amiről én nem. Jacob. Jacobot nem értem amikor próbálok komunikálni vele akkor leráz vagy feszengve beszél velem. Na meg Blake. Blake minden eggyes alkalommal próbál a közelembe férkőzni. Mintha nem is szeretné Biankát. De hogy is várja el hogy ezek után közelebb engedjem magamhoz. Aztán Bianka. Bianka egyre töbször van Hunterrel. Töbször beszélgetnek. Sokszor flörtöl vele. Ilyenkor nagyon fel megy bennem a pumpa de az nyugtat hogy Hunter engem szeret. De már ebben is kezdek kételkedni.
A mai nap is jól kezdődött. Mint mindig ezen a e héten Hunter nem szólt hozzám.
- Hunter! Most már komolyan mi bajod van???-kérdeztem meg vagy századszorra.
-Semmi.-mondta közömbösen.
-De.-kezdtem volna de csörgött a telefonja.
-Bocs de ezt fel kell vennem!-mondta és félre vonult. Na remek. Egy ujjabb kigogás. Ekkor lejött Blake.
- Jó reggelt!-köszön
- lehetne jobb is.-morogtam
-Tessék??-kérdezte.
-Ja csak azt mondtam hogy neked is!-javítottam ki magam.
-Micsinálsz ma?-kérdezte
-Nem tudom majd valamit!-válaszoltam. Mostanában a srácokkal nem hülyéskedünk. Ilyen unalmas beszélgetéseink vannak. Ez a csapat már nem a régi.
-Nem lenne kesved eljönni sétálni??-kérdezte.
-Bocs de nincs kedvem!-mondtam és leráztam. Mint már mondtam nincs kedvem Blake társaságához.
-Jacob?-kocogtattam meg a vállát a mellettem álló Jacobnak.
-Igen?
-Micsinálsz ma?
-Dolgom van!-mondta és elment. Hát elég gyorsan ment. Senki nem ér rá. Most azt gondoljátok hogy Emily igen. De ő sem. Ugyan is 3 hete elment a szüleihez. Majd egy hónap múlva jön vissza. Brandon meg ezért bús.Cameronék meg nincsenek itthon. Mostanában mindig itt hagynak. Tényleg Barndon!!!!!
-Brandon!!-futottam be a szobájába és ráugrottam.
-Mivan??? És szálj le rólam.-nevetett. Ő az egyetlen talán aki normális maradt. Bár ő is néha fura.
- elmegyünk fagyizni???-kérdeztem boci szemekkel.
- El! Na gyere!-mondta
- Imádlak!!-öleltem meg.
-Tudom!
- kis egós!-nevettem
- nem is!
-De
-Nem
- Na jo ezt fejezzük be szerintem és menjünk!-röhögtem.
-Oké!-mondta. Már hiányzott egy kis hülyédkedés.
- És te nem tudsz valamit a bátyádról?-kíváncsiskodtam.
- Ööö...... Nem.-mondta egy kicsit habozva. Tudom hogy titkol valamit de nem zaklatom. Majd elmondja.

--------- Brandon szemszög--------
Pfuu én nagyon utálom magam. De nem mondhatom meg Laranak az igazat. Ez az egy hét pocsék volt. Mindenki titkolozik Lara előtt. Meg fogom bánni az tuti. Nagyon rossz érzés. Lelkiismeret firdalásom van. Összefog törni szegény lány. Nagyon.
-Milyen fagyit kérsz?-kérdeztem
-Epreset!!-mondta. Ilyenkor eszembe jut hogy egy ilyen vidám lány fog lelkileg összetörni.
-Gondolhattam volna. Mindig azt kérsz!-nevettem.-Rendben akkor egy epres és egy csokis fagyit kérnék!-mondtam a fagyisnak.
- Tessék jo étvágyat!-mondta a néni. Fizettem és mentünk is.
-Köszönöm!-mondta
-Ugyan ez a legkevesebb!-mondtam
- Tudot te vagy az az ember akiben minden kétség nélkül megbízom. Tudom hogy te sose hazudnál nekem.-mondta. Nem. Nem bírok tovább hazudni. Nagyon szégyellem magam. Hogy ezt nekem mondja.
-Köszi én is benned!-mondtam. Nem tudtam mást mondani.......i