-Kicsim? Siess!!!-kiált Carson mert most van a találkozo a bandával. -Menj előre! Nehogy elkéss!! Majd megyek!-mondtam neki és elbúcsúztam egy csókkal. Mit vegyek fel?? Mégis azért jó benyomást kell keltenem.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Végül e mellett döntöttem. Ezt még Jacobtól kaptam......... ahj mért jönnek elő a régi emlékek??? Nem bírom! Már nagyon híányoznak! Nem szabad erre gondolnom. Most el megyek arra a találkozóra és jól érzem magam. Fúú hova is kell mennem?? Jaa a vendéglátó terembe. Merre is van?? Ott van egy tábla csak egy ember eltakarja... várjunk! Magas sapkás és neem az nem lehet. Ott helyben remegni kezdtek a lábaim. Az illető megfordult. Hirtelen elkezdtem felé futni. Már potyogtak a könnyeim. Karjaiban éreztem magam!! Nem hiszem el!! -Jacob!!-szipogtam a pulcsiába. Már mindektten sírtunk! -Lara! Ne hagyj itt többet! Nélküled egy senki vagyok! Kérlek!-szipogott. -Te sem! Jacob bocsáss meg mindenért!-váltam el tőle. -De te hogy kerülsz ide??-kérdeztem pár perc múlva. -Jöttem turnézni a srácokkal.-neee nem hiszem el!! Velük fogok turnézni!!! -Vííí!!!!!-ugrottam a nyakába-Én is!!!!! -Komolyan?? -Aha!-mégmindig a sokk hatása alatt vagyok. -Gyere menjünk a srácokhoz!-mondja. -De ők nem haragszanak rám?? -Dehogy is! Tudod minden nap gondolunk rád. Őszintén sosem hittem volna hogy valaha viszont látlak!-nevetett. -Hát én sem!-mosolyogtam. Eközben beértünk a terembe. -Jacob hol a francba......-mondta Cameron de amikor meglátott akkor elhalgatott. -Te-te??-mutatott rám. -Cameron!!-mondtam nevetve és ölelèsembe zártam. Elég nehéz mert Cameron sokkal magasabb nálam. -Lara te hogy kerülsz ide???-szegezi nekem a kérdést Tay. -Már nem is örülsz nekem?? -De csak még mindig nem fogtam fel!-mondta és megölelt. Blake következett. Bár mit is tett nem tudok rá haragudni! -Blake ölelj már meg!-mondtam neki! Szerintem meglepte a mondtatom de azon nyomban megöilelt. -Ne haragudj!-suttogta. -Semmi baj.-mondtam. Mikor elváltunk megláttam őt! A sarokban lehajtott fejjel áldogált. Oda akartam menni mikor egy kezet éreztem a derekamon. Carson. Pont a legjobkor. -Srácok ő itt a..-itt nyeltem egy nagyot-a barátom!-a szót szinte suttogva mondtam. Mindenki ámulva nézett. Félve Hunter felé pillantottam. Megrázta a fejét és kiment. Nem. Most nem hagyom elmenni! Kirángattam magam Carson öleléséből és Hunter után futottam. -Várj!-kiáltottam. -Mit akarsz?-kérdezte hűvösen. -Én sajnálom. Azt hittem ha összejövök vele akkor elfelejtelek. Én ezt nem akartam. Téged szeretlek!-vallottam be. -Akkor szakíts vele!-rivalt rám. -De nem tehetem mert.. mert nem akarom megbántani!-sütöttem el a szemem. -Tudod mit menj el a.....-nem halgattam végig el akartam menni de a karonál fogva visszarántott. Ajkainkat pár centi választotta el. Nem ez nem helyes. Én Carsonnal vagyok. De e pillanatban nem törödtem vele. Már majdnem összeért az ajkunk mikor..................
