The Boy Who Stole My Heart -Hunter Rowland (Befejezett)

Part 7

Másnap reggel Hunter karjaiban ébredtem. El sem hiszem. Két nappal ezelött még szóba sem áltunk egymással most meg itt vagyok a karjai közt. Apro puszikat leheltem az arcára.
-Hozzá tudnék szokni ehez az ébreztéshez.-szolal meg rekedtes hangján.
-Hát még én!-kuncogtam.
-Szeretlek!
-Ezt mondtad már.-nevettem
-Ha kell minden nap elmondom-csókolt meg. Visszacsokóltam. Heves csók csatánkat, egy hang szakítja félbe.
-Fujj de nyálas.-kezdi Jacob.
-Ahhj-forgatom a szemeim.-mi ilyen fontos??
-Hát hogy is mondjam. Akkadt egy kis problámánk a konyhába.
-Csak mond hogy nem Brandon akar főzni.-röhög Hunter.
-Hát deh!
Gyorsan lerohantunk a lépcsőn valami elképesztő látvány fogadott minket. Mindehol füst alig lehet látni.
-Mi a f*sz??-kérdi Jacob.-az elöbb még semmi sem volt.
-Emberek most elindulok. Csak merre van a konyha?-nevettem mert nem láttam semmit.
-itt!!-hallom Brandon hangját.
-Cam,nyisd ki az ablakokat.Barndon zárd el a tüzhelyet. Aaron terelj ki mindenkit majd én elintézem.
-oké!parancsnok!
Bő fél óra mulva rendben lett minden.
-Tay mikor lesz koncitok?
-Este.
-Akkor nem megyünk el futni??
-De persze!
-Emberek megyünk futni!!-jelenti ki Tay.
-De nehh!!-nyöszörög Johnny és Brandon.
-De,mindenki jön és kész. Fél ora mulva itt tali. Addig mindenki öltözzön fel!
-Igen is uram-mondtam.
Egy problémám van nincs futó cuccom. Ahj pedig felkészülhettem volna rá. Akkor kénytelen vagyok egy sportoppot és egy tapados gatyát felvenni. Hát nem mondom hogy szívesen futok igy de ha nincs más választásom.Lementem a lépcsőn mindenki engem bámult. Daniel eszmélt fel elöszzör.
-Na látjátok ő az én csajom.-karolja át a vállam.
-Na csak óvatosan Sky. Ő az enyém.-karolja át a derekam.
-Nem is az enyém.-csimpaszkodik a nyakamba Johnny.
-Bocsi skacok de az övé vagyok!-csokolom meg Huntert.
-Megcsalsz?-háborodik fel Dani.
-Meg!-röhögök! A többiek már fetrengenek a nevetéstől. Csak most veszem észre hogy senkin sincs póló. Ahww Hunternek olyan izmos teste van.
-Lar??itt vagy?-legyint az arcom elött Aaron.
-Ja persze!Megyünk?
-Aha.
Már egy órája futunk. A többiek már kipurcantak. Csak én és Daniel futunk.
-Jól birod csajszi!-te sem panaszkodhatsz!
-Tudom-vigyorog
-Nagy az egod!észerevetted?
-Mi ?? Nekem??ahh. Na ne nevettes. Nálam szerényebb embert még nem láttál.
-Ja ja.
-Hé itt egy fagyizó! Nem fagyizunk és várjuk meg a többieket a padon?
-oke.
-Meghivlak. Milyet kérsz?
-Epreset!-vágtam rá. Imádom az epret.
-Na és örülsz?
-Minek?
-Hát hunternek.
-Nagyon el sem hiszem.
-Hát azt gondolom. Nagyon összeilletek.
-Köszi!-közben megjöttek a srácok. Lihegtek. Mi daniellel jót röhögtünk rajtuk.
-nektek mennyi energiátok van??-kérdezi Cam.
-Sok-válaszolta helyettem Dan.
-Nekünk nem is vettetek??-vágja be a durcit Jacob.
-Vegyetek magatoknak.-nyujtottam rá a nyelvem.
-na gyeretek meghivok mindenkit-jelenti ki Cam.
Egyszer valami végig folyik az arcomon. Ugyan is Johnny az arcomba nyomta a fagyit.
-Neked véged-mondtam és elkezdtem kergetni. A többiek nevetve nézték az akcionkat mig én véretlenül Jacob képébe nyomtam a fagyimat Johnny helyett.
-Na meg állj- nevet.
-neeeeee!-sikoltozok és bebujok Huntah mögé.Persze Jacob sikeresen az ő képébe nyomta. És elketdődött a vagyi csata.
Amikor hazaértunk csupa fagyisok voltunk.
-Emberek le kell tusolnom megyek!!
-Mehetek veled?-villantja meg perverz mosolyát Hunter.
-álmodozz csak!!-nevettem.
Gyorsan letusoltam. Mikor beléptem a szobámba hunter mar alodt. Olyan cukin. Bebujtam mellé. Pár perc mulva egy kezet éreztem a derekamon.
-Jó éjt!!