The moment → BEFEJEZETT

Part 6

Másnap azt se tudtam,hogyan nézek Sugára? Egyáltalán ránézzek? Vagy ha rám néz,nézzek el? Teljesen összezavart ez a tegnap este. Még sose volt ilyen problémám fiúval. Ő az első aki így megőrjít. Aki ennyire hatással van rám. Jézusom,miket beszélsz már Hailee? Hát persze gőzöm sincs miről hadoválok itt össze. Ja,de tudom,pontosan arról hadoválok,hogy Suga mennyire megőrjít. Mit csináljak? Kihez forduljak? Hívjam fel a húgomat,aki szóba se áll velem? Vagy esetleg anyut? Na,persze majd pont őt,aki olyan pasikat fogott ki mint az apám,vagy Gill apja. Ó,még nem is mondtam,hogy Gill a féltestvérem. Bizony,ez a helyzet,de simán csak a hülye húgom. Szóval ott tartottam,hogy anyám pancser a férfiak terén. A nagyi pedig teljességgel lehetetlen,hogy vele beszéljek. Tuti tőle örökölte anya ezt a borzasztó ízlést. Mert,hogy a drága nagyi mindig olyan pasit fogott ki magának,aki egy igazi vérbeli tuskó volt. Így hát nem igazán van nagyapám,mert anya apja ....nem tudom vele mi történt,csak hogy tuskó volt. Aztán ott van a nagybátyám aki szintén más apától van, de az ő apjával se tudom mi a szitu,csak hogy tuskó volt. Ez a felhozatal,borzalmas tudom. Lapozzunk. A kérdés az kivel beszéljem meg a problémámat. Aj,nem tudom. 

- Szia hercegnő!-köszön V. Hát persze V az én emberem.

- Szia Tae! Beszélhetnénk a próbáitok után?-kérdezem kis lányosan. Nem hiszem el,hogy ezt csinálom! 

- Persze, miről van szó?-kérdezi ezer wattos mosollyal.

- Lányos téma.-mondom.

- Fel kell világosítsalak?-kérdezi pimaszul. Erre pedig vállon bokszolom.

- Nem,te idióta! 

- Jól van, nyugi.-mondja nevetve.- Mit szólsz,ha 3-kor találkozunk a parkba?-kérdezi.

- Oké,akkor ott találkozunk.

Na és addig a francot csináljak? Felhívhatnám anyámat,de az nem egy 5órás beszélgetés. Menjek el vásárolni? Nézzek,egy lakást? Inkább veszek egy kávét. Nos,igen a kávéautomata. Ahol elkezdődött minden. Ahogy megkaptam a kávémat,már fordultam is meg,és előttem volt Suga. Óvatosan néztem a pólójára,hála az égnek,nem öntöttem le.

- Szia.-köszönök.

- Szia. Még mindig nálad a pólóm.-mondja.

- Vissza kapod.-mondom,és kikerülöm. 

- Hé,várj!-szól utánam,mire megpördülök a tengelyem körül.

- Igen?

- Azt hiszem tisztáznunk kéne a tegnapot.-mondja,és közelebb jön hozzám.

Jaj,tudom mit akar,hogy felejtsük el meg bla bla. Kívülről fújom már az egészet. 

- Mit akarsz tisztázni,semmi nem történt.-közlöm egyszerűen,és bele kortyolok a kávémba,ami kis híján leégeti a nyelvem.

- Szerintem több is történt köztünk,mint kellett volna.

Mély levegőt veszek.

- Te voltál aki betaszított az ajtón...-mondom a szemeibe nézve. 

- Provokáltál.

- Tessék?! Meg vagy te húzatva? -kérdezem hitetlenkedve. - Tudod mit? Szerintem fejezzük be ezt az egészet.-jelentem ki,majd sarkon fordulok.

Még is,hogy képzeli ezt? Van képe hazudni,és rám kenni azt amit ő csinált önszántából? Én semmit olyat nem mondtam,amivel ki provokálhattam volna bármit is. Tuskó! Még a kávémat is kivágtam a kukába. Bár öntöttem volna le.

Végre eljött a három óra,és lenyugodtam,most várom V-t. Van egy olyan sejtésem,hogy ha ide ér,mindent  a nyakába fogok zúdítani. Csak ültem a padon,és becsuktam a szemem,és éreztem,hogy leül mellém valaki,és az csak V lehet.