Mia
Miután a dolgok rendeződnek,és visszaáll minden az eredeti kerékvágásba, mindig van/lesz valami ami tönkreteszi ezt.
Akkor kezdem az elején.Az egész Twitter tele volt velem és Mattel.
Kivételesen örültem neki, meg úgy mindennek, még az sem zavart, hogy Melani belelökött a sárba, de mint mondtam,mindig van ami tönkreteszi az idilli pillanatot.– Hé, ez neked jött – dobott hozzám Kit egy boritékot.
– Ennyire hiányol Gracie és Pete? – utaltam a nevelőszüleinkre, akik az elmúlt 2 hónapban több, mint száz levelet küldtek.
– Ez Chelsea-től jött – sóhajtotta, s idegesen dobolt a lábával.
Kibontottam a levelet,amin ez állt:
,,Kedves,Alysa!
Mint írtuk neked, hogyha otthon leszel, gyere el az UCGT-be, azaz hozzánk.
Azonban láttuk a videódat, amin tornázol a táborban.
Hogy is mondjam..lenyűgözött.Esetleg Californiába tudnál jönni?Fontos lenne.
Ez nem várhat.xxx Chelsea, az UCGT vezetője.
Oké,egyszerre két dolog is történt.
Felugrottam örömömben, amolyan ,,Ilyen nincs!" arcot vágtam, s ugrálni kezdtem.Majd ráébredtem, hogy most nem mehetek...Annyi minden történt, VELE is alakulni kezd valami, nem hagyhatom itt..., de mégis az álmomról van szó.Itt a probléma. Mindketten az álmaim.
– Elmész oda? – kérdezte a bátyám szomorúan.
– Igen – nyögtem ki.
– Ha elmész, nagyon sok minden megváltozik – állt fel.
– Például? – fontam össze a karom.
– Például elveszíted Espinosát? – tárta szét a karját.
– Kit, az álmomról van szó! – motyogtam csalódottan.
– A másik álmod meg kint beszélget – mutatott az ajtó felé, majd kikukkantott rajta,hirtelen elkeredekett a szeme, s szitkozódva visszafordult.
– Visszavonom, hívd fel Petet – sürgetett.
Odasiettem mellé, s megláttam Madisont. Szuper. Már hiányzott a lány.Felkaptam a telefont, és tárcsáztam Petet.
– Apu! – vette fel.
– Szia, kincsem! Minden rendben? – kérdezte ijedten.
– Értem tudsz jönni a táborba? Az UCGT csarnokába kell mennem.MOST. – kiáltottam.
– Indulok.Egy óra, és ott vagyok – tette le.
– Pakolj össze a hátiszákodba és a bőröndbe addig – ajánlotta fel Kit, aki az ajtó elé állva elzárta az utat.
– Kimehetnék? – ráncoltam össze a homlokom.
Megrázta a fejét, nekem meg nem volt más ötletem, fogtam a táskám, majd nekiugrottam a bátyámnak, ami következtében nemcsak kijutottunk, hanem ki is szakítottuk az ajtót.
– Mindig is tudtam,hogy nem kéne testvéreket ideengednünk – állt meg mellettünk Gladice.
Leporoltam magam, és felsegítettem Kitet.
– Elnézést – morogtuk egyszerre.
-Gladice beszélhetnénk?-kérdeztem a táborvezetőt.
– Hogyne – bólinott, s arrébb vonultunk.
Kit odasétált a többiekhez.
Tisztán hallottam a következő ,,bájcsevejt":
– Miért van nála táska? – kérdezte Lu felém meredve.
– Mert elmegy – motyogta a bátyám
Erre mindenki letette a telefonját.
– Meddig lesz távol? – csuklott el a barátnőm hangja.
-Nem jön vissza. Ott marad -válaszolt KitKat.
Nash, Carter és Cam egyszerre indultak meg felénk, Lu a sírógörcs-el küszködött, Matt lefagyva állt, Madison pedig vigyorgott. Kiszámítható egy lány.
– Azért az utolsó nap visszajössz? – kérdezte Gladice szomorúan.
– Persze, ha tudok... – temettem a tenyerembe az arcom.
– Lu New Yorkba él, a Magconosok turnéznak mindenfele...csak Josh lesz az akivel mindig tudsz majd találkozni. De ez az álmod.Megértelek.Hiányozni fogsz – ölelt át az eddig rideg természetű táborvezető.
Cameron.
– Reynolds,Grierek – szóltam oda halkan a három csalódott srácnak.
Felémnéztek.
– Bújjunk be a csomagtartóba – ajánlottam fel, s a közeledő autóra mutattam.
Alysa nevelőapja kiszállt, és megindult felénk, ebben a pillanatban észrevettem, hogy nyitva a kocsi.
Intettem a fejemmel, és észrevétlenül odaballagtunk,majd kinyitottuk a csomagtartót.
– Ez zsúfolt – meredt Hayes a kicsi helyre, ahová el akartunk bújni.
– C'est la vie (fordítás: Ilyen az életet) – veregettem meg a vállát.
Alysa
Lu megölelt, majd az autónk felé meredt.
Még mindig könnyezett.
Én meg összetörtem lelkileg.– Megnézhetem az autótokat?Odaviszem a táskád,meg a bőröndöt – mutattott a nehéz csomagra, amit apa pakolt össze az előbb.
Bólintottam.
El szerettem volna köszönni tőle, meg Joshtól aki vele együtt elment, de nem jöttek vissza.
Akkor ez a terv kudarcba fulladt.Matt még mindig lefagyva állt.
Magamban imádkoztam, hogy ne támadjon le.
– Figyelj... – kezdtem bele, mire ő feleszmélt, és elkezdett közeledni felém.
Megfogta a kezem, s megsimogatta az arcom, amitől kirázott a hideg.
Vészesen közeledett az arca az enyémhez.
Lehunytam a szemem. Majd hirtelen éreztem, hogy a szánk összér.Megcsókolt.Eltolt magától, s ennyit mondott:
– Hiányozni fogsz – puszilta meg az arcom.
Értetlen arckifejezéssel meredtem a földre. Oké, még mindig nem eszméltem fel abból,hogy megcsókolt, de azt hittem,hogy mond majd valamit.
Könnyezve beültem az autóba.
Hát ennyi.
Bye, Summer Camp.
YOU ARE READING
Summer Camp ⇝ MAGCON
Fanfiction❝Megunhatatlan tábor, amit minden nyáron megszerveznek.❞ boritó by barbusobrien @tropicstydia 2016. cover made by @uranusjaeden