Summer Camp ⇝ MAGCON

➸n i n e

Mia

Nagyon elegem volt már a sok kavarásból. Az egyetlen jó a mai napban, hogy vége a tilalomnak!

Annyira örültem, hogy szinte kiugrottam a bőrömből. Nem is tudom miért, de a fiúkkal nem szeretnék összefutni, ami lehetetlen, mert biztos látom őket.

− Hé, eddig happy voltál. Mi történt? Ma jön Josh! A legeslegjobb barátod a világon! Természetesen utánam – húzta ki magát Lu.

− MI? – kiáltottam, mire Jane lepisszegett. Teljesen kiment a fejemből.

Boldogan néztem az ajtó felé, majd kinéztem azon. Pechemre kint állt az összes Magcon srác, beleértve Sandert és Jennát is. Bah.

− Ne törődj velük. Fuss, keresd meg Josht,  hátha már itt van! – fogta meg a karom Lu.

Félénken bólintottam, és elindultam.  Volna.  Csak megtorpantam.

Kit érdekel Sander és Jenna? Kit érdekel, mit gondolnak a fiúk? Basszus, itt van nekem Lu, Jacob, Kit és Josh. Csak ez számít. Semmi más.

Kinyitottam az ajtót, mire mindenki rám nézett. A kapu felé emeltem a tekintetem, ahol megpillantottam egy vadul integető fiút. Ő volt Josh McCartney. A legjobb barátom, a másik énem. Erre most Lu tuti megsértődött volna, de tisztába van a ténnyel, hogy ő és McCartney a legfontosabbak számomra.

Vadul futni kezdtem és szinte a nyakába ugrottam. Felnevetett, mire könnyes szemmel néztem rá.

Oké, ez tisztára olyan, mintha évek óta nem találkoztunk volna. Mert, ez is történt.

Három éve Josh szülei megkapták az állást, amit mindig is akartak. Csakhogy az Párizsban volt, ezért el kellett költözniük.

Lemaradt a balesetemről, ahogy az álmom szertefoszlik vagy a depressziós korszakomról. Ezekről mind lemaradt. Nagyon hiányzott!

− Bemegyünk? – kérdeztem, mert kezdett kicsit kínossá válni, hogy két fiatal kint áll egymást szorongatva.

− Nem gondoltam, hogy itt maradunk örökké – kacsintott, mire elmosolyodtam.

Kinyitottam a kaput, Gladice megindult felénk és vidáman (!)  elkezdett csevegni Josh-al. Öm, én is itt vagyok, de mindegy. Szerencsére a barátnőm jókor érkezett meg.

− Gladice, probléma van a tónál. Az egyik gyerek lába beleakadt a kötélbe – magyarázta Lu kétségbeesetten.

A táborvezetőnk idegesen morgott valami olyasmit, hogy "Ennyi szerencsétlen gyereket"
– Oh, Josh, ő itt Lu – mutattam be őket egymásnak.
− Szia! Alysa sokat mesélt rólad – mosolygott Lu, majd feltett pár általános kérdést.

A fiúk sugdolózva pillantgattak felé, de Grier megelégelte, hogy milyen gyerekesek vagyunk, és megindultak felénk.

− A fenébe – sziszegtem.

− Hagyjad. Egyszer ezt is meg kell beszélni – fordult az érkező fiúk irányába.

− Sziasztok! – köszönt Nash, mire biccentettünk.

− Hát ezkiez? – mutatott Taylor a számukra ismeretlen fiúra.

− Annyira értelmes vagy, Caniff. Ő itt Josh, a legjobb barátom– mutattam be.

− Zsír! – vigyorgott.

A banda illedelmesen bemutatkozott, de a boldogság eddig tartott.

Cameron súgott valamit Carter fülébe, aki odament Joshoz és mondott neki valamit. Egyszerre több dolog történt. Sander és Jenna elvonultak, a fiúk elmentek MCartneyval, Lu közölte minden rendben lesz, és utánuk futott. Én meg maradtam ott. Mattel.

− Mégis mi ez? Mi folyik itt? – kérdezgettem magamtól.

− Tudod, ha hozzám beszélsz, tisztelj meg azzal, hogy rám nézel – oltott le Espinosa pillanatok alatt.

− Bocs... csak kezdem unni a titkolózást, és a fiúk viselkedését.  – sóhajtottam.

− Ja. Megváltoztak. De ez megszokás. A közeledben elég nehéz normálisan viselkedni.. ne értsd férre, tudod, hogy értem. – legyintett.

Először pislogás nélkül néztem rá, majd olyat tettem, amit vele ritkán. Felnevettem.    

Ő is elmosolyodott. Csendben álltunk egymás mellett, majd döbbenten néztünk egymásra.

Mi most komolyan kibírtuk veszekedés nélkül?

Te jó ég!

Hi babes. 💘👑 omg, köszönöm egyre többen csillagoznak*.* mivel most nagyon sok ihletem jött,ma még hozok részt☺️💜 jó olvasást. Ti shippelitek Malysát(Matt+Alysa) ?💘🍉

Jó olvasást xxxx

barbusobrien  kösziiiii a boritokat:-)💜