➹2.13; A buli.

540 39 3
                                    

Blair

Tizenhárom éves voltam, amikor először bulit tartottak a házunkban. Anya és Steve ekkor még csak pár hete jártak, de mindenképp együtt akartak tölteni egy kis időt kettesben, így otthon hagytak engem Cameronnal, aki persze kihasználta a ,,szülőmentes" hétvégét, és felhívta a barátait. Azok természetesen továbbadták másoknak, míg az egész suli nem tudott róla. Így tehát kénytelen voltam elviselni a sok embert és a zajt. Mondjuk ekkor még utáltam Cameront, irritálónak és hímsoviniszta állatnak tartottam. Mikenak is hasonló véleménye  volt Dallasról, csak ő most is nehezen barátkozik meg vele. Pech.

Amint beállítottunk a Project X-nek tervezett buliba, megrökönyödve bámultam a ,,vendégeket"

– Csak most tépték szét anya bélyeggyűjteményét. Örülni fog – felelte cinikusan Mike.

– Annyira tudtam, hogy ez lesz – morogtam.

Az öcsém értetlenül pillantott rám,  és felbaktatott a szobájába. Alig telt el három perc, Mike undorodva rohant le a lépcsőn.

– Ezek a szobámat használják arra – szörnyülködött.

– Várható volt – forgattam meg a szemem jelezve, hogy számítottam erre.

– Felháborító . Az ÉN saját magánszférám sértik meg ezzel! – tárta szét a karját.

Biccentettem, s kivezettem Mikeot a konyhába. Brutál vékony lett, szinte kilátszódtak a bordái. Felajánlottam neki, hogy egyen valamit, de elutasította. Ekkor pillantottam meg Jacobot

– Ó, a francba. Bújtass el! – ripakodtam Mikera.

– Ott a hűtő – tett a szájába egy marok chipset.

Még, hogy nem kívánja az ételt.

A tenyerembe temettem az arcom, s elkezdtem futni hátrafele, de belefutottam valakibe.

– Ki elől menekülsz? – hallottam meg Espinosa hangját.

– Sátán elől – vágtam rá gondolkodás nélkül.

– Klassz, tőle én is menekülnék – bólintott.

– Ott van Jacob! – rángattam Matt karját, amit ő ezt kihasználva a dereka köré helyezte a kezem, majd a sajátját a vállamra tette.

– Mit művelsz? – sziszegtem

– Menekülünk – vigyorodott el.

– Mike! – suttogtam az evő fiúnak, aki unottan felkapta a fejét.

– Mi az? – dobta le a pultra a zacskót.

– Gyere már! – förmedtem rá.

– Én nem bújkálok Jákob vagy ki elől – válaszolta, és újra enni kezdett.

– Fenyegesd már meg, hogy idejöjjön. Szereti a Skittlest, biztos van itthon – gondolkoztam.

– Miért én? Te öcséd? Meg minek kéne idejönnie? Szerinted Sartoriust érdekli, hogy az öcséd mit csinál? – nevetett

– Igen – vágtam rá

Mike végül megunta az evést, és otthagyta a chipset és leült mellénk a földre.

– Hol van Blair? – lépett be a konyhába Alysa

– És Matt – tette hozzá Jacob.

– Nem tudom. Elmegyek megkeresem őket – felelte Cameron, és tekintete a chipsre siklott, és ebben a pillanatban Mike arca eltorzult.

– Elveszi! – motyogta, Matt pedig felemelte és felemelte a fiút, s elvitte Istentudja hová.

– Hé, ne már! – kiáltottam utánuk.
A konyha felől lépteket hallottam, én meg rohantam Matték után.

Konkrétan bújócskát játszottunk, ami valljuk be elég gyerekes. Sehol se láttam őket, azonban Alysáék megláttak.

– Ó, hát végig itt voltál – nézett rám Cameron, én pedig az ajkamba harapva kerestem a szememmel az öcséméket, éd azonnal megláttam őket. Matt egy csajhoz beszélt, míg annak barátnői Mikeot próbálták kisminkelni(!!!)

Elkerekedett szemmel figyeltem őket, majd hirtelen egy kéz lebbent meg előttem.

– Mi van veled? – vonta fel a fél szemöldökét Nash.

Hova tűnt az öcsém?

– Minden oké! Mindjárt jövök – mondtam, s indultam megkeresni Mike-ot.



Sziasztok:--)
Eldöntöttem, hogy Rowland ff-et csinálok, mixelve egy két "celebbel"
Jóéjt💘🐨
Remélem tetszett, ha igen fejtsd ki a véleményed nyugodtan róla

               

Summer Camp ⇝ MAGCONDonde viven las historias. Descúbrelo ahora