Summer Camp ⇝ MAGCON

➹2;23: Változások

Blair

Elgondolkodtam azon amit Cortez mondott. Új életet kezd, változással, amit nem szeretne elrontani. Lehet nekem is ezt kellene tennem. Legutóbb Rose segített, hogy teljesen más legyek, és bevallom, egyáltalán nem tett jót, sőt inkább még jobban összekuszálta a dolgokat. Rá jelenleg nem támaszkodhatok, a szilveszteri buli után nem beszéltünk, és suliban sem találkoztunk. Az egyetlen ember, aki segíthet az Cameron. A barátai nemigen a legmegfelelőbbek, tehát kizárva, hogy Nash vagy valamelyik másik húgyagyú játssza a ,,megmentőmet"

Azonban a buli nem minden szemszögből volt horrorisztikus és drámai. Én például életemben először beszéltem Alysával úgy, hogy még nevettünk is. Amikor az életemből holmi krimi film lett, akkor ott volt, és segített. Visszakaptam az öcsémet. Ezáltal gondoltam, hogy szívességet teszek neki. Egy olyan dolog, pontosabban hely van, ahol mindannyian jól éreznénk magunkat. Ahol elfelejthetnénk azt, ami történt, a balhékat, a drámákat, Jessicát... és minden ehhez hasonlót. Szükségünk van egy vakációra. Olyan helyre szeretnék menni, ahol nem kell mindenki megmentő angyalát játszanom. Ahol nem azzal kell foglalatoskodnom, hogy éppen kinek mi miatt fáj a szíve. Tudom, hogy most durva vagyok. De nem csak másokra értem. Magamra is. Egyfolytában Matt miatt vagyok szomorú, és ő az igazi oka annak, hogy ilyen vagyok.

A gondolatmenetemet a bátyám szakította meg.

− Hé, B. Figyelj, most Nash-el, Jacob-al és Blake-el megyek kosarazni, itt hagyom neked Mattet és Dylant – intett mosolyogva.

− Cameron, nem öt éves vagyok, nincs szükségem őrangyalokra. És én is szeretnék kosarazni! – vinnyogtam.

− Te? Kosarazni? – Dallas felnyögött, majd az imént érkezett Blake-hez és Matt-hez fordult. – Kosarazni akar – mutatott rám, mire megforgattam a szemem. Mi olyan hihetetlen abban, hogy mozogni szeretnék?

− Nem is tudod hogy kell csinálni – értetlenkedett Blake.

− Tudom, hogy kell játszani! Komolyan! – erőlködtem. Úgy éreztem magam, mint egy kislány, akinek könyörögnie kell azért, hogy egyáltalán csináljon valami értelmeset.

Cameron Mattre nézett.

− Te tudod, Blair – vont vállat a bátyám és odapasszolta a labdát.   

Vigyorogva markoltam meg és otthagyva őket, a pályára indultam.

Nem kellett sokat várnom, míg utánam jöttek.

− Amíg tanulgatsz én focizni megyek a fiúkkal – biccentett, majd faképnél hagytak...Matt-el.

Rá se hederítve pattogtattam a labdát és a palánkra fókuszáltam. Feldobtam a lasztit, ami nekicsapódott a deszkafalnak, és leesett. Hát ez nem ment be a hálóba.

Matt szórakozottan figyelte a bénázásom.

− Borzalmasan csinálod! Miért állsz ilyen közel hozzá? Ha azt akarod, hogy bemenjen a hálóba akkor menj távolabbra – utasított.

− Kösz a tanácsod, de egyedül is megoldom! Vagy, ha ennyire profinak tartod magad, gyere próbáld ki magad! – tártam szét a karom és felé nyújtottam a labdát, azzal a szándékkal, hogy odadobom neki, de fura módon hátrálni kezdett.

− Egyszer már tökön dobtak egy hasonlóval, és hidd el nem olyan jó élmény, de látom egyezik a gondolatmeneted Alysáéval – nevetett gúnyosan.

Úgy gondoltam itt az ideje, hogy végre szóba hozzam ezt.

− Ebben tévedsz. Alysával ellentétben én rögtön megtettem volna az első lépést, ha járni akartam volna veled – mondtam ki, és a földet bámultam, aztán felnéztem.

Matt kérdőn nézett rám.

− Akkor miért nem tetted meg? Én itt voltam egész nyáron és ősszel. Bármikor elmondhattad volna mit érzel, mert kölcsönösek az érzéseim irántad – lépett közelebb és kivette a labdát a kezemből.

− Igazán? Mi a helyzet azzal, amikor egy tuskóként viselkedtél és összejöttél plasztik királynővel? – tettem keresztbe a karom.

− Hát az se a legfényesebb kapcsolatom volt. Úgy jöttünk össze, hogy mindkettőnknek más tetszett, Jessica pedig féltékennyé akarta tenni a srácot, ennyi. De fogalmam sem volt róla, hogy neked ez fáj... − suttogta és letette a lasztit.

A pálya melletti padra mutatott, hogy üljünk le oda.

− Azt hittem szereted, és már ígyis pikkel rám a csaj, képzeld el mi lett volna, ha előbb mondom el... Plusz nem tudom, hogy közömbös vagy-e Alysa számára – morzsoltam az ujjaimat.

− Alysa még mindig Cortez miatt érzi magát rosszul, Jessicát pedig szerintem Adam jobban érdekli, mint az, hogy mit csinálsz – mondta

− Adambe szerelmes? – kérdeztem lesokkolva.

Espinosa úgy bámult rám, mintha nem mondtam volna el neki valamit.

− Aha. Tudom, hogy tetszett neked is – mosolyodott el keserűen

− Ez ne legyen téma. Nem igazán szeretnék róla beszélni – sóhajtottam.

Csend. Egyikünk se szólalt meg. Ültünk egymás mellett, anélkül, hogy bármelyikünk is mondott volna akármit. Én a fiúkat néztem, ahogy fociznak, és halkan kuncogtam azon, hogy Cameron elesett. Matt a labdát pattogtatta és közben néha rám pillantott.

A bátyámék befejezték a játékot, mire feltápászkodtam.

− Hova mész? – szólalt meg Espinosa. Úgy tűnt, mintha szomorú lenne.

− Cam-ék mennek haza, én meg már nem játszok, tehát mehetnénk mi is – magyaráztam.

− Blair – suttogta. – Nem hagyom, hogy megint félbeszakítsuk ezt a beszélgetést.

Megálltam. Kifújtam a levegőt. Kattogott az agyam. Tényleg szeretném ezt a beszélgetést folytatni?

Belegondoltam, hogy min mentünk át. Annak ellenére, hogy én egy évet töltöttem vele, míg Alysa három hónapot, mégis neki eseménydúsabb volt a Matt-el töltött ideje.

Emlékszem az első találkozásunkra. A suli előtt állt és amint meglátott végigstírölt és csupán annyit mondott, hogy „Azta". Ebben az időben Dylan is Californiában volt, és vele elbeszélgethettem a problémáimról. Olyan volt, mint a lelkitársam, aki megpróbált felvidítani amikor bármi rossz történt. Az első bulin, amin valaha voltam, ott volt mellettem, és segített. Aztán kiderült, hogy együtt van Jessicával. Én pedig összeomoltam.

Most meg itt vagyunk, a pályán, és azon filózok, hogy mit szeretnék pontosan.

Úgy döntöttem nem húzom tovább ezt az egészet, nem fogom végig élni, amit Aly, és nem rontom el. Ismét.

− Matt... én tényleg... − dadogtam. – tényleg szeretlek.

Kimondtam. Jézus. Megkönnyebbültem, mert ez a jelenet már számtalanszor lejátszódott a fejemben.

Espinosa felállt, és megindult felém. Megállt bennem az ütő.

Átölelt, majd megsimogatta az arcom, míg végül megcsókolt.

− Én is téged.

Sziasztook! ❤

Végre volt időm részt hozni, előreláthatólag nem tudom hány részes lesz a második évad, mindenesetre nem tudom, hogy legyen-e harmadik évad. Szerintetek érdemes lenne?